Crossfit Studio

Vera 48. nap - Nem a mérleg a lényeg


Nézzük a száraz tényeket: Verának több, mint 3 hete nem volt összegzése és ez alatt a 3 hét alatt 20 dekát fogyott, vagyis nem fogyott semennyit, mert 20 deka súlykülönbség egyenlő a nullával. Amíg nem láttam a képeket mondtam is neki, hogy ha nem ismerném és nem tudnám mennyire rohadtul meg akarja változtatni a felépítését, akkor simán azt mondanám, hogy mismásol a kajával meg az edzésekkel, de bár simán megmondanám, ha így gondolnám, biztos vagyok benne, hogy tiszta a lelkiismerete. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebben az időszakban becsúszott egy céges piálás Verának, amit előre ledumáltunk, ami önmagában nem biztos, hogy beborította volna az egyébként sem túlságosan gyors fogyását, de ha valakinek az anyagcsere folyamatok, hormonális működése miatt eleve meg kell kínlódni minden egyes leadott kilóért az elején is, ezek a tényezők bizony pont jelenthetnek annyit, ami a 10 naponként -1 kiló, meg a 0 fogyás között van. Az is igaz, hogy a nőknél azért a ciklus erőteljesen befolyásolja a fogyási törekvéseket, de a hét eleji 58,1 kg is azt jelentené, hogy 3 hét alatt kínlódtunk le 1,2 kilót, ami hát nem tragikus, de csak akkor, ha Vera előéletét is figyelembe vesszük, mert egyébként meg az. Lenne! Viszont a képeket elnézve azért nagyon jól kivehető a változás. Most itt nem akarom a semmit felnagyítani, mert ha nem látnék zéró eredményt én lennék az első aki azt mondaná, hogy húzzuk le a rolót, menjünk a picsába gyerekek, diétástól, átalakulásostól, mindenestől. De egyszerűen egymás mellé téve a képeket látszik, hogy Vera feszesebb lett jelentősen, tehát szép lassan jön rá némi izom és a zsír is jelentősen kevesebb rajta, mint másfél hónappal ezelőtt. Tudtuk az elején, hogy hatalmas fába vágjuk a fejszénket, úgyhogy én annyit mondtam Verának, hogy lehajtott fejjel kell nekifutni az utolsó heteknek, szusszanni egyet, és nyomni tovább. Örökre. Az instagramon mutogatott testek sem 1-2 hónapok alatt épülnek fel, hanem évek munkája van bennük. Ha könnyű lenne, mindannyian úgy néznétek ki, hogy posztereken lehetne mutogatni titeket, de ez nincs így. Verának sem könnyű, de senkinek sem könnyű, aki igazi változást akar elérni, annak évekig kell dolgozni érte.


Ha kilóban nem, de testösszetételben jelentős a változás. Ezért mondom mindig, hogy nem a mérlegnek fogyunk, hanem a tükörnek. Nyilván mérni kell magad, mert tudnod kell, hogy mi történik a testeddel, minden információt be kell gyűjteni, a folyamatról amit csak lehet. Nem is értem amikor aszongyák emberek, hogy diéta alatt nem mérik a súlyukat. A zebrán való átkelés előtt sem csukod be a szemed, úgyhogy ha foglalkozol a testeddel, akkor mérlegelni kell bizonyos időközönként, de észben kell tartani hogy több folyamat zajlik ilyenkor a testedben párhuzamosan, amik érintik a testsúlyodat. Verán testkompozíció megváltoztatása zajlik, amit magyarosan inkább hívjunk alakformálásnak. Izmot is akarunk felpakolni és zsírt is veszíteni, és működik a dolog. Meg amúgy minden nőnek a figyelmébe ajánlom, aki három karkörzés után dobja be, hogy "nem akar túl izmos lenni" hogy itt hónapos következetes diéta meg súlyzós edzés van a háttérben és azért az látszik, hogy az izomsejtek nem érkeznek csempészhajókon fürtökben a bőr alá, mint a szíriai menekültek a földközi tengeri szigetekre..

Veránál a helyzet a következő lesz: elveszünk 100 kalóriát a napi bevitelből, ami nem ideális mert kevés kalória = lassuló anyagcsere, lassabb izomépülés, lassuló zsírvesztés... a szükségesnél több kalória meg = zéró zsírvesztés, tehát ha fogyni akarsz, az egész egy kötéltánc, aminél sok esetben működnek a megszokott dolgok, sok esetben viszont hatalmas fuck-ot mutat az élet és útközben kell kitapogatni a megfelelő útvonalat. Megnézzük hogy a kalóriaelvonás hatására a fogyás továbbra is stagnálni fog-e, és amennyiben igen és ez tovább lassítaná az anyagcserét (bár nem tudom már hova) akkor visszaállunk az eredeti mennyiségre, de elkezdjük hintáztatni a napi szénhidrátbevitelt, amivel potenciálisan fel tudjuk rázni Vera fogyását és kicsit fel tudjuk pörgetni a fogyást. Reméljük működik, mert ha nem, akkor fogom magam és kimegyek megdobálok valami szovjet emlékművet festékkel, hátha vendégül lát az orosz titkosszolgálat egy beszlgetésre...


Emellett Verának izomzatra van szüksége, hogy a súlyos edzéseket hatékonyan végezhesse, mert annál, hogy az első edzésen nem tudott lenyomni egy nemhogy szabályos, de szabálytalan NŐI fekvőtámaszt sem már csak az szomorúbb, hogy hiába gyakoroltattam vele minden formában a karhajlítás nyújtást, próbáltunk kézi súlyzós fekvenyomást földön, padon, tárogatást, kereszbe előreemelést, statikus tartást, lassú negatív szakaszos leengedést, fekvőtámaszt gumiszalagos segítséggel, TRX-en vagy emelvényen (súlyzórúdon) képtelenek voltunk eljutni egyetlen darab női fekvőtámaszig másfél hónap alatt és szerintem az otthon végzett edzések alatt ez el lett kummantva. Ezt azért ízlelgessük egy kicsit. A fekvőtámasznak nem csak az a lényege, hogy megerősíti a mellet, hanem a teljes felsőtest izomzatának állapotáról kiváló képet nyújt. Százszor mondtam Verának is, hogy hányásig kell gyakorolni, mert addig amíg ezt nem tudja megugrani, addig az edzések hatékonysága sehol nincs a potenciálhoz képest. Persze ki lehet kerülni, és lábazni 3szor egy héten, csak középtávon gyönyörű aránytalanságok alakulnak ki az izomzatban, ami egyrészt egészségügyileg is kérdéses, másrészt meg csak azon kapja magát az ember, hogy beletett két évet valamibe és nem az az eredmény, amit várt volna. A test egy rendszer, és rendszerben kell gondolkodni, nem lehet kerülőutakat tenni, csak mert “nekem valami nem megy”. Én nem hiszem el, hogy 70 nap alatt, heti 5 edzéssel valaki nem tud eljutni odáig, hogy lenyomjon egy nyüves női fekvőtámaszt, főleg úgy hogy egy plank-et meg tud tartani az örökkévalóságig, úgyhogy ezzel a bekezdéssel most szeretném kicsit felrázni Vera ambícióit, mert szép és jó hogy szépen lassan haladunk a célunk felé, de a fejlődés minden edzésben töltött nappal lassulni fog és, hogyha szépen megelégedünk azzal, hogy magunkhoz képest milyen kis ügyik vagyunk, akkor az egy idő után nem fog megfelelően motiválni minket, hogy lemenjünk és tényleg megpróbáljunk addig áttörhetetlennek hitt határokat áttörni. A lezáró bejegyzésben visszatérünk arra, hogy Vera mit rakott össze fekvőtámasz ügyben. Jó indikátora lesz a befektetett munkának.


A hosszú futásokat most elhagyja, mert a hosszú távú futások esetében a szervezet a glikogénraktárak kiürülése után szereti fehérjéből is felvenni a szükséges energiát, ami azt jelenti hogy a zsír mellett lebontja a rajtad levő izomtömeget is, a formákat meg az izmok adják nőkön is ugye. Nézzetek rá a maratonfutókra, olyanok mint egy tisztasági betét, ha jó szögből nézed őket, olyan soványak hogy nem is látszanak. Hosszú távú futás esetében a szervezetnek nincs szüksége arra, hogy cipelje azt a rengeteg súlyt magával, ezért úgy alkalmazkodik, hogy minden lehetséges felesleget lebont magáról, ami kiváló hír ha valakin van súlyfelesleg, de rendszeres futás mellett elkerülhetetlen, hogy a száraz izomtömeged mennyisége ne csökkenjen. Ez pedig kurvára kontraproduktív lenne Verának, ezért kértem tőle, hogy váltsunk. Futás helyett hosszú emelkedőre séta lesz beiktatva heti legalább kétszer. Minimum 40 perc, kezdetben 5-6 km/h, 6%-os emelkedőre, de ezt is feljebb fogjuk tekerni, ugyanis ez a leghatékonyabb kardio, amivel az izmokat békénhagyjuk. A programból 3 hét van vissza, de a 3 kiló minusz nem az az eredmény, amivel Vera is, vagy én is elégedett lennék és a mostani változtatásoknak is idő kell, amíg éreztetik a hatásukat, úgyhogy meg kell húzni a végét, hogy átlendüljön a holtponton.

Sziasztok!

Kicsit „félve” álltam rá ma reggel a mérlegre, és a „félelmem” be is igazolódott, ugyanis 59,1 kg-ot mutatott, a múltkori 59,3 kg-hoz képest, ami lássuk be, barátok között is csak 20 deka.., de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a havi ciklusom elején járok. A hét elején egyébként 58,1 kg-ot mutatott a mérleg (nem mérem magam minden nap, csak előrelátó voltam). Szóval megpróbálok nem elkeseredni, lassan haladok a célom felé, és a lényeg itt a haladok szón van. Szinte biztos, hogy a 70. nap letelte után sem fogom abbahagyni a programot, illetve úgy gondolom, hogy ez már tényleg egy életformává alakul és ha nem is ennyire drasztikusan tartom majd a diétát és talán ennyiszer nem fogok eljárni edzeni, de a mindennapjaimba biztosan beépül az eddigiekben kialakított rendszer.

Az elmúlt hetekben a diétát továbbra is teljes mértékben tartottam, persze megint akadtak olyan rendezvények, ahol „enni” kellett volna, de viszonylag könnyedén ellenálltam. Még mindig jól esnek az általam összedobott, gyorsan elkészíthető, praktikus ételek, jó érzés, hogy tudom, kiegyensúlyozottan táplálkozom. Az étrenden egyébként nem változtattunk.

Az edzésekből sem maradt ki egy alkalom sem, bár sokszor azért győzködni kell magam, hogy elinduljak. Jó érzés, hogy a gyakorlatok végzése során érzek fejlődést, egy fokkal magabiztosabban megyek le az edzőterembe, és ami a legjobb, hogy a karomon látok valami „izomféleséget”. A kardió edzések hatékonyságán és intenzitásán is próbálok minden egyes alkalommal egy kicsit növelni, a határaimat feszegetni és kitolni.

Nem mondom, hogy az elmúlt hetek eredményeivel 100%-osan meg vagyok elégedve, de arra büszke vagyok, hogy mindent megteszek a cél érdekében és nem ingok meg egy percre sem. Azt hiszem az akaraterő a lényeg, ami most nagyon megvan bennem, úgyhogy ezen felbuzdulva nyomom továbbra is és megpróbálok még egy fokkal többet beletenni, amiben szerintem a tavaszi Nap első sugarai is támogatni fognak.