Crossfit Studio

The devil we know...


Van ez az Ignite nevű amerikai rockbanda, aminek - a mi szempontunkból legalábbis - érdekessége, hogy Téglás Zoli a frontember magyar származású. Az egyetlen olyan magyar vonatkozású énekes aki jelenleg világszinten valóban jegyzett zenekarban énekel, főleg hogy vagy 5 évig frontember volt a Pennywise-ban is, amit fossá hallgattunk gimis korunkban. Téglás 25 év után bejelentette, hogy kilép a zenekarból és mostantól állatokat ment, környezetet véd, ami elsőre hippi hülyeségnek tűnik, de itt két dolgot azért érdemes kiemelni. Egyrészt nekem bármennyire is tűnik ökörségnek amit csinál, legalább van egy ügy, amiért dolgozni fog a csávó. Másrészt nagyon ritkán lehet látni, hogy valaki aki meglehetősen sikeres valamiben az fogja magát és hátat fordít az addig elért dolgainak és új kihívásokat keres magának. Mocskosul nehéz lehet elengedni azt, amiért évtizedeket dolgozott az ember. Jó adag önreflexió, bátorság és kockázatvállalási készség kell, hogy egy ilyen lépésre szánja el magát az ember. Az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság keveredik ilyenkor azzal az izgalommal amit az új utak lehetősége miatt érez az ember. 


Hány olyan zenekart ismertek, akik 15 éve elveszítették aktualitásukat, de jelenleg is pontosan ugyanazt csinálják, mint másfél évtizede, gyakorlatilag egy szomorú nosztalgiazenekarként működve tovább. Ezért tették Lovasiék parkolópályára a Kispált és ezért van kettős érzése az embernek, ha elmegy egy Sum41 koncertre konkrétan 15 évvel azután, hogy ők utoljára aktuálisak lettek volna. Az élet nem egy statikus dolog és aki képtelen időről időre megújulni és elmozdulni valamilyen irányba az egy helyben toporog, de leginkább a biztonság illúziójába ringatva magát lépeget szépen hátrafelé. Ezért van az, hogy Snoop Dogg megpróbálkozik reggae-t énekelni Snoop Lion-ként, ezért kísérletezik új hangzással a Red Hot Chili Peppers a legutolsó albumukon és ezért kezdtem el én is írni ezt a blogot. Olyan ez, mint amikor találkozol egy 10 éve nem látott haverral, akivel egy időben rengeteget buliztatok együtt az egyetemen. Eltelt 10 év, elvégezted a sulit, lett munkád, barátnőd, ne adj isten sportolsz is valamit és természetes módon teljesen más dolgok mozgatnak, mint akkor, amikor 20 éves voltál. Szóval összefutsz ezzel a spanoddal és ahogy beszélgettek kiderül, hogy a cimbid minden hétvégén lemegy és vereti a bulit reggelig, sőt néha még visszamegy szakestre is a sulibuliba ahova egykor jártatok és 20 éves csajokat hajt magának. Értem én, hogy most sok faszkalapnak ez maga lenne az álom, de mégiscsak az az érzése az embernek, hogy ember....tényleg nincs semmi az életedben, ami egyről a kettőre lendít?! A lényeg, hogy az egykori spanod még mindig a 20 évesek életét akarja élni, amivel nem lenne gond, csak 30-32 évesen már nem áll annyira jól ez a dolog, mint amikor 19 vagy. És itt most nem arról van szó, hogy a szombati legénybúcsún mi nem vágtuk volna totálra magunkat a társasággal, - amiről még gondolkodom, hogy írjak-e egy bejegyzést - hanem azt, hogy ha eltelik 5-10 év és nem érzed, hogy változtál volna, akkor jobb lesz, ha gondolkodni kezdesz, mert néhány év múlva a jópofa cimbi helyett a lúzer lehetsz, aki képtelen volt idejében változtatni azokon a dolgokon, amik gátolták abban, hogy jobb irányba terelje az életét. 

Párkapcsolatok viszonylatában sajnos mindannyian több rossz, mint jó példával tudnánk előállni, ami meg azért van, mert az emberek vagy nem ismerik fel, amikor egy kapcsolat lefőtt, vagy nem merik bevallani, esetleg  felismerik és bevallják, de nem mernek lépni, mert egyszerűen félnek az ismeretlentől. Ezeket a hibákat sajnos időről időre elkövetjük, pedig tanulhatna az ember mások hibáiból, de a helyzet az, hogy a legokosabbak is a saját elbaszásaikból tudják levonni a következtetéseket és tanulni belőlük. Ha drasztikusan változtatsz az életviteleden elkerülhetetlenül megváltozik a rólad alkotott kép az emberekben. Néhányban jó irányba, másokban épp ellenkezőleg. Nem feltétlenül kell az emberi kapcsolatoknak megváltoznia, de lesznek, akik az új helyzethez nem tudnak hozzászokni. Elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akiket úgy kell elengedned, mint ahogy az olyan rossz szokásokat elengeded, mint az órákat tévé előtt ülés meg a chips zabálás. 

Téglásnak nehéz dolga volt, amikor eldöntötte, hogy feladja azt a nagyszerű dolgot, amit az elmúlt két évtizedben felépített, mert új kihívásokra volt szüksége. Kell egy jó adag kurázsi ahhoz, hogy kitaláld és elkezd azt, amiről úgy gondolod, hogy inkább hozadéka, mint deficite lesz az életednek. Szerencsés helyzetben van az, akinek nem kell nagyon jó dolgokat feladnia, hogy új kihívásokat találjon, elég csak néhány rossz szokást. Sokszor kontraproduktívvá válik, hogy ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amiknek lejárt a szavideje. Itt elsősorban magunkban kell megtalálni azt, amit kukázni kell, de több, mint valószínű, hogy vannak olyan emberek is körülötted, akik nem kifejezetten vannak jó hatással rád, ezért szinte biztos, hogy lesz lemorzsolódás, ha másképp csinálsz dolgokat, mint eddig.  A legelső és legkézenfekvőbb dolog, amivel el lehet kezdeni, az egy egészségesebb életmód, egy fokkal tudatosabb táplálkozás és a rendszeres sport. Ehhez nincs szükséged a barátaidra, edződre, a főnöködre a szüleidre, csak és kizárólag attól függ, hogy eldöntöd és csinálod-e vagy sem. Sem szerencse, sem engedély nem kell a dologhoz csak némi kitartás és az akarat, hogy jobb legyél a tavalyi magadnál.