Crossfit Studio

Te mit vársz el magadtól?


Korábban írtam egy bejegyzésben, hogy új sztenderdeket állítottam fel magammal szemben és könnyen el lehet siklani az ilyen jól hangzó mondatok felett, ha nem gondoljuk végig őket, de hadd fejtsem ki mire gondolok, amikor azt mondom, hogy ez nem csak egy üres frázis. Vannak, akik lefogynak, hogy aztán visszahízzanak rövid időn belül, majd pislognak, mint hal a szatyorban. A belső védekező mechanizmus, pedig elindítja az embereket a kifogások gyártásának végeláthatatlan ösvényén, aminek a végén csak és kizárólag gátlások, saját maguk megvetése külső és belső konfliktusok várják tökéletesen megágyazva egy olyan életnek, ami sokkal többel kecsegtetett, mint ami lett belőle. Ezek az emberek nem értik, hogy nem a testükkel, hanem a mentalitásukkal van a probléma. Nincs kiábrándítóbb azoknál az embereknél, akik azért akarnak lefogyni, hogy megmutassák az exüknek, hogy mit veszített vagy páváskodhassanak a Balaton Soundon. Ők azok, akik valami olyan múlandó faszságból nyerik a motivációt, ami rövid úton hozhat eredményeket, de a lelkiállapot változásával ugyanolyan gyorsan válnak ezek az eredmények köddé, ahogy jöttek. Ez nem más, mint a sokat emlegetett vár homokra építésének gyakorlati megvalósulása. A rossz szokások nem a fizikai adottságokból fakadnak. A fizikai adottságok azok, amik a rossz szokások manifesztációi, a rossz szokások meg a gondolkodásunkat, a mentális helyzetünket tükrözik. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy hát basszameg ezt örököltem, mint azt, hogy igen, egy akaratgyenge fos vagyok, és képtelen vagyok megállni, hogy filmnézés közben megbontsak egy nagy tábla milkát meg egy pilóta kekszet és addig tömjem, amíg van előttem. Semmitől nem érzek nagyobb szánalmat valaki iránt, mint amikor azt hallom, hogy ‘Én képtelen vagyok megállni, hogy ne zabáljam meg az egész dobozzal’. Milyen mentális állókpességet tükröz az, ha a legelemibb impuzlusaid nem tudod kontrollálni? Még szerencse, hogy a szexuális ragadozók esetében ez az érvelés nem állja meg a helyét a bíróságon ugye…


Ha megváltoztatod a tested és dagadt fosból egy esztétikus külsőt kreálsz magadnak kemény munkával az azt eredményezi, hogy onnantól kezdve az kell, hogy legyen a sztenderd. Ha elkezdesz jobban keresni, veszel egy új autót, házat, lesz egy jól működő kapcsolatod, szép családod, biztosítasz magadnak egy bizonyos életszínvonalat, akkor onnantól kezdve az kell, hogy legyen az alap. Nem a külsőségek miatt, hanem azért mert egyszerűen az a helyes, ha előrefele nézel és felfele törekedsz. Ideig óráig hátra lehet dőlni élvezni azt, amit elértél, de aki nem halad előre, az még csak nem is egy helyben marad, hanem lépeget szépen visszafelé.  

A magaddal szemben támasztott elvárások arányosan kell, hogy növekedjenek azzal, amilyen eredményeket elérsz. Szélsőséges példával élve, Hosszú Katinka 3 bronzéremmel elégedett lenne Tokióban? Egy lófaszt! Egy noname 20 éves úszó már egy surranópályán döntőbe jutással is a világ tetején érezné magát persze, mert az ő elvárásai magával szemben mások. Katinkának már ugyanaz az eredmény nem siker, mint amit annak tekintett 8 évvel ezelőtt. Időközben magasabbra tette a lécet magával szemben és minden, ami az alatt a léc alatt van, kudarcnak számít Pontosan tudja, hogy a potenciál megvan benne, hogy többet érjen el.

Ezért mondják, hogy ne másokhoz hasonlítsd magad, hanem a korábbi saját magadhoz. A magunkkal szemben támasztott elvárásaink határozzák meg azt, hogy milyen életet élünk. A diétában, de igazából ez bármire igaz, amiért dolgozol az életben - fontos, hogy ahogy fejlődsz, úgy fejlődjenek az elvárásaid is magaddal szemben. 

Ha valamiben érsz el eredményeket, de még feljebb teszed a lécet, akkor meg fogják kérdezni, hogy miért? Miért nem elég az ami van? Az a helyzet, hogy olyan dolog, hogy szinten tartás nincs. Vagy haladsz előre, fejlődsz valamiben, vagy akár abba is hagyhatod és mehetsz nézni az aktuális ‘ki kefél meg kicsodát’ valóságshowkat a kereskedelmi tévékben. Ha nincs miért dolgozni, akkor nincs semmi, csak a komfortzóna meg a langymeleg fosban üldögélés, ami nagyon sok ember számára sajnos valós opció. Elvesztegetett napok, évek meg életek tömkelege. Értem én, hogy kurva anyját a Wall Street-i pénzembereknek, akik dollármilliárdokon pihentetik az aranyerüket, de amikor felmerül a kérdés, hogy ‘nem elég már nekik?’, akkor meg kell érteni, hogy kicsiben és nagyban ugyanaz a mentalitás működik. Vagy mész előre, és jobbat, többet akarsz elérni vagy beleülsz abba, amid van és funkcionális alkoholistaként lehozod azt a maradék 5-10-30 évet, ami még vissza van. Ki kell találni, hogy téged mi mozgat. Más célokat kell kitűzni magunk elé, ha 25 éves férfiak vagy 45 éves nők vagyunk, de a lényeg nem változik. Kell, hogy legyen valami, ami miatt megéri szopni az élettel nap, mint nap. Az egészséges étkezésben, sportban, rendszeres testmozgásban az a legnagyszerűbb, hogy ehhez rajtad, az ambícióidon meg egy szakadt melegítőn kívül semmi de semmi nem kell. Ahogy az edzésben fejlődsz úgy alakul át a fizikumod és  jó esetben ezzel párhuzamosan a mentalitásod is. Jobb teljesítményt, keményebb munkát, fejlődést és egy tavalyinál jobb életet vársz el magadtól. Ami korábban még elég volt, az most már nagyon nem lesz az. A másokkal szemben támasztott elvárásaidért azonban először neked kell megdolgoznod, és először magadnak kell magasabbra tenni a lécet, mielőtt a környezeted akarod valami többre, jobbra motiválni.