Crossfit Studio

Tízmillió szájer országa

Fogalmam sincs hányszor gondoltam idén, hogy ez az év morbidabb már nem lehet, de nem véletlenül mondják, hogy a legizgibb forgatókönyveket az élet írja. Nem ismerünk minden részletet, de egy kábszis, meleg(?)orgiáról táskájában némi MDMA-val, ereszcsatornán menekülő Szájer József mindenesetre most már tényleg elég magasra teszi a lécet. Én nem tudom, a politikusképzőben nem mondják el az első órán, hogy

"kurvák és kokain gyerekek, ezt kell elkerülni, amíg hatalmon vagytok. Hogy a lopás? Ja az nem gond, azért ma már senkit nem bántanak"

Honnan táplálkozik ez az arrogancia, hogy egy vezető politikus, EP képviselő azt gondolja, hogy megúszhat egy ilyen sztorit a mai puskaporos időkben? Ha nem lett volna a Borkai botrány még azt mondom, de így...Józsi ezzel csúnyán lyukra futott és a baloldali média ezért cafatokra fogja szedni, teljesen jogosan egyébként. Nekem viszont más bajom is van a történettel.


Az Index-re meg már tényleg csak röhögni járok fel, mert ők is a legjobb végén fogták meg a történetet: főoldalon, a Szájer ügy legkiemeltebb cikke az Gyurcsány állásfoglalása az ügyről. A paliban annyi büszkeség van, mint amennyi gátlás Kelemen Annában, bármikor lemegy csótányba 3 szavazatért. A sztori viszont vele együtt kerek, mert a magyar politikai életről mi sem festhetne érzékletesebb kórképet, mint a Szájerezés kiegészítve némi gyurcsányi hazugozással, hazaárulózással. Kabaré. Persze a fidesz drukkerek szerint Brüsszel bosszúja lesz, az összefosás összefogás szerint meg a kormánypárt illegitimitásának bizonyítéka, mindenki onnan fogja meg a sztori végét, ahonnan kényelmes.


Az egész sztoriban viszont az az igazán elkeserítő, hogy a politikusaink pont olyanok, mint mi vagyunk. Ők a legjobbak, akiket össze tudtunk hozni gyerekek. Mindenki felszisszen, amikor valami korrupciós botrány felsejlik a horizonton, de amíg mi, egyénileg nem tudjuk meglépni az urambátyámozást, amíg a kórházi dolgozók levámolják a betegeknek szánt kaját, amíg nem lehet kirakni nyilvános wc papírt basszátok meg sehova, mert annak kurvaélet, hogy fél óra múlva már hűlt helyét találod, amíg személyes győzelemnek éled meg, hogy ingyé mentél három megállót a 4-6-on addig mit akarunk?! Pontosan ilyen honatyáink lesznek, mint amilyenek vannak.

Ezt csak azért mondom, mert tegnap megjött postán a lökhárító, amit egy hondás márkacsoportból rendeltem. Használt volt, nem is volt drága, de konkrétan rákérdeztem a srácnál, hogy volt-e javítva, ilyen-olyan fajta sérülések vannak rajta..."áh báttyám, tip-top". Képet is kértem, kaptam is, persze mint kiderült, a 2 évvel ezelőtti állapotról. Megjön, kibontom, hát nincs egy ép négyzetcentiméter az elemen. Leszarom a pénzt, nem kenyérre kell, de amíg 15 ezer forintokért képesek vagyunk gátlástalanul átbaszni egymást, addig kuss a nevünk. A Borkaik meg Szájerek csak abban különböznek tőlünk, hogy van annyi eszük, hogy tudják ha már utaznak, akkor azt nagyban kell csinálni.


Személyes felelősség gyerekek. A generációm tagjai szeretnek össztársadalmi problémákról, klímaválságról, mélyszegénységről rinyálni, minél nagyobb volumenű a téma, annál felelősségteljesebb arcot vágnak hozzá és annál nagyobb karakternek érzik magukat, nézzetek rá erre a szerencsétlen Greta Thunbergre. Csakhogy ezeknek valahogy mostanában mindig kollektív hibáztatás a vége. Embercsoportok, a férfiak, a nők, a kommunisták, orbánisták, mindig bazdmeg úgy kezdődik minden, hogy a másik visszaütött. Mindig a kurva genetika, meg mer anyám se főz olyat, köcsög a főnök is. Mi kell ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, hogy nem mindig másra kéne mutogatni, kifogásokat gyártani, nem távlatokban kellene gondolkodni hanem eljutni a felismerésig és azt megtanítani a gyerekeknek, hogy egy társadalom korrumpálása az otthon kezdődik. Ahogy a hétköznapokban operálsz, ahogy az emberekkel viselkedsz, ahogy hozzáállsz a saját életedhez, ahogy viseltetsz a konfliktusokban, ott dől el hogy aláaknázod-e a társadalmat. Nem kell hozzá Szájernek lenni.


Ugyanitt ingyen elvihető 6gen Civic első lökhárító fullosan szar állapotban.