Crossfit Studio

Renátó 50. nap - Karantén diéta: -6.1 kg

Kérnék most egy perces néma csendet Renátó korábbi formájának, mert valamikor az elmúlt 20 napban eljött az a fordulópont, ahol Renátó felsőteste hordóból V-alakot öltött. Ez az a forma, amire minden nő felkapja a fejét. Nem kockákat, meg eres karokat keresnek, hanem egy atletikus alkatot, szűk derekat és zsáknyi felelősséget hordozó széles vállakat. Sok felesleg volt Renátón, de 50 nap alatt ebből 6.1 kilót ledolgozott és szerintem lassan eljön az a pont, amikor a ruhatár 80%-a hordhatatlanná válik nála. Minden programos nagyszerű eredményekkel fejezte be a programját, de ha Renátó ilyen ütemben fejlődik rajta lesz a leglátványosabb a változás!

Rempa még mindig 2300 kalóriát fogyaszt - az étrendje szerint legalább is - és amíg a fogyás ilyen mértékű, addig nem is nyúlunk a kajához. Jajj hát ha nagyon szeretném eladásra címkézni itt a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy klasszikus GymJunkie étrenden van Renátó, de inkább azt mondom, hogy egy fehérjedús és nem kifejezetten szénhidrátszegény diétán van, ami azt jelenti, hogy minden étkezésre bevisz minimum 30 gramm fehérjét (nem fehérjeport, hanem csirkéből, tojásból, halból stb), de olyan gyöngyszemek is bekerültek az étrendbe, mint a bundáskenyér, ami legújabb kedvencem az egészséges, diétába könnyedén beilleszthető ételek listáján. BUNDÁSKENYÉR, értitek? Ez most nem sóbertnorbizás akar lenni, hanem egy olyan faszán kiszámolt étrendbe, mint Renátóé belekalkulálható a vasárnapi húsleves és heti 1-2 alkalommal bundáskenyér reggelire és minden étrend, amit jelenleg megírok annak a jegyében íródik, hogy legyen merítés élvezhető ételekből is, ami egészen addig nem fog zavart okozni a diétában és a fogyásban, amíg minden úgy történik, ahogy az edzéstervben és az étrendben szerepel. De ott pl. a fehérjeszeletezés, amit anno Jucinak megtiltottam, de mondom, most már sokkal élvezhetőbb étrendeket firkantok. 2300 kalória nem kevés ugyan, de ha minden nap keményen edzel, akkor nem is sok. Szemléltetésképpen egy átlagos napon ez egy:


Zabkása 60 gramm zabbal, 1 banánnal, fehérjével, erdei gyümölccsel,

40 deka csirkemell, körettel, salátával, mindezt két étkezésre elosztva,

20 deka túró, fehérjével, banánnal, egyéb gyümölccsel vacsorára.


Ez a 4 étkezés kb. 2300 kalória. Összehasonlításképp a szombat esti pizza, amit rendelsz majdnem ugyanennyi függően a feltétektől, ha rádobsz egy doboz kólát vagy desszertet már meg is vagy és akkor csak a kalóriákról volt szó, a tápanyagminőségről nem. Az edzések tekintetében a konditermek bezárásával természetesen teljesen új edzéstervet kellett összeállítani, ami nem könnyű az eszközök korlátozott számából fakadóan. Amint a mellékelt példa mutatja nemhogy nem lehetetlen az alakformálás otthon végzett edzésekkel, hanem egyenesen parádésak az eredmények, (Az edzéstervet külön bejegyzésben fel fogom tölteni a blogra) igaz, hogy a futás bevezetése jót tett a folyamatnak. A saját példámból is tudom, hogy a saját testsúlyos és egyéb core gyakorlatsorok nemhogy nem jelentenek hátrányt, hanem nagyon jó alapot nyújtanak majd a konditerembe visszatérés idejére. Egyrészt remek fizikumot lehet elérni sajátsúlyos edzésekkel, másrészt olyan izmokat erősít meg elsősorban, amit a súlyzós edzés nem, vagy nem olyan mértékben erősítene, harmadrészt pl. a kifejezetten megerősödött mélyizmok, a törzs izmai jelentik majd az alapot a vállból nyomáshoz, a guggoláshoz és a deadlift-hez, amire majd a konditeremben és az edzettségi szint következő fázisában kell ráfeküdni. Otthon ugyan nem lehet fekvenyomni, meg nincs csigás lehúzás, viszont vannak fekvőtámasz variációk, talajon, TRX-en, van fordított evezés és vannak kettlebellek és ez az emberek 90%-nak több, mint elég.

És akkor Renátó bejegyzése alább:

Az ember legnagyobb ellensébe önmaga. Ez nem amolyan közhelyes puffogtatás. Tényleg!

Az elmúlt éveim során az életmódom - fogalmazzunk úgy - elég változó volt. Persze, az agyam megmagyarázta, sőt érvekkel támasztotta alá, hogy mi miért jó pont úgy, ahogyan élek. De tudjuk, ennek is megvan a maga pszichológiai magyarázata. Viszont, az elmúlt 50 napban ez megváltozott. Az evésnek nincs élvezeti értéke, csupán egy cselekvés, aminek az elmúlasztása összeegyeztethetetlen az élettel. Ennyi. Megvan a napi rutinom (eddig is azt hittem hogy van, de lófaszt) és annak élek. Nincs carpe diem, nincs semmi, csak a száraz tények. Nincs csak egy sör, csak egy kocka csoki és ez így is van rendjén.


A kísértés kegyetlen. Nem is tudnám megfogalmazni, hogy mit akarok, de azt nagyon! Amikor bundás"kenyér" a reggeli, akkor zabpalacsintát akarok, amikor zabpala, akkor pedig zabkását. Sehogy nem jó, mindig marad egy hiányérzet. Amikor teljesen eluralkodik a kétségbeesettség, akkor megiszok egy jó kulacs vizet (0,7l). Persze, lehet hogy ezt csupán azért élem meg így, mert elvették korlátlan választás lehetőségét, nem tudom. Néha ölni tudnék egy sörért vagy egy pizzáért vagy bárminemű junk food-ért. Piszkosul hiányzik, hogy egyszer csak úgy beleegyek egy kajába, mert jólesik. Nem tudom, hogy milyen praktikák vannak a kísértés ellen, nekem az vált be, hogy a diéta kezdete óta nincs más a hűtőben mint csirke, pulyka, tojás, túró és zöldségek. Ismerem magam és a vállamon lévő kisördögöt. Pláne, hogy mostanság mindkettő vállamon ördög van. Ott élnek.


Sok-sok mindenen kellett változtatnom az elmúlt 50 napban, de ez nem azt eredményezte, hogy nem kell több kötöttség, arra sarkallt, hogy még jobban szedjem össze magam. Kellemetlen ráismerni arra, hogy az ember mennyire ösztönlény. Ha éhes eszik, ha szomjas iszik és így tovább. De ez nem minden esetben fedi azt, hogy mire van szükségünk vagy szüksége a szervezetnek. Élő példa vagyok én, aki a húsvéti bűnöző napján gyomorrontást kapott. Amúgy nem is toltam túl, de komolyan! Jó dolog a hedonizmus, de kellenek bizonyos határok. Ez az én esetebmen a gyomorrontás volt...


Korábban is edzettem rendszeresen és odafigyeltem a kajálásra. De ez egy másik műfaj. Eleinte elvesztem a kalóriák és makrók sűrű erdejében. Ez megváltozott, de persze meg is kaptam minden segítséget. De akkor is. Eddig minden termék elejét néztem és szagolgattam (tudom, nem érzek semmit, a kor előrehaladtával jött ki ez a bizarr szokás, anyámtól örököltem), most inkább hátul nézem a kalóriatáblázatot. Bár, már azt is tudom, hogy melyik termék melyik boltban melyik polcon van és mindent tudok róla. A kajálást nem variálom túl. A csirke/pulykamell volt már csík, kocka, rusztikusra vágott, szelet. Csináltam már sütőben és serpenyőben. Mindig egy picit más. Jelenleg a legjobb barátom a sütőzacskó. 45 perc párolás, 15 perc sütés 180 fokon. Eddig reggel a munka és az edzés köré építettem fel a napomat, ami megváltozott. Most úgy néz ki, hogy amennyiben előző nap megcsináltam a kajámat, akkor beosztom hogy mikor és mit eszek, ahhoz képest mikor és mit edzek, főzés, majd ezt követi a meló és az egyebek. Megváltozott a napom dinamikája és néha nehéz felvenni a ritmust.


Minden nap eljutok oda, hogy "oké, király vagyok pasztmek", megtettem mindent. Edzettem és ittam elég vizet, tartottam az étrendet, de ezt az érzést, lerombolja a másnap reggel, mert az ember legnagyobb ellensége önmaga! Minden nap megharcolok magammal, de túl így a program több mint a felén, talán azt kijelentheten, hogy felismertem azt, ami a problémát okozza.


Mostanság nem a hosszútávú céljaimnak élek. Egyszerre csak egy napra koncentrálok. Minden nap ugyanaz, így reggel megkeresem az összes - de tényleg az összes - motivációmat és szociális érzékemet, kikelek az ágyból és végignyomom a napot. Az esték a legjobbak, mert fáj, ég, húzódik mindenem. Számomra ez jelenti azt, hogy elértem az aznapi céljaimat, majd alvás és következik egy másik nap.


Jelenleg 83.5 kg vagyok, de sok van még hátra!