Crossfit Studio

Ledobtam a kocajelmezt! -27 kg története

Ez a bejegyzés többek közt azért íródik, mert Zoli felajánlotta, hogy írjam meg a tapasztalataimat az elmúlt időszakomról, másrészt meg hatalmas köszönetnyilvánítás is egyben. A GymJunkie-n található rengeteg információ és a bejegyzések józanító tartalma sarkallt engem is arra, hogy hosszú-hosszú idő után felemeljen a löttyedt picsámat a kanapéról és így 30-hoz közelítve végre valahára jól nézzek ki és jól érezzem magamat a bőrömben.

Előre leszögezem, hogy nem fogok számokat írni, nem fogok kalóriákról és pontosan vezetett étrendről írogatni, ezt a feladatot meghagyom Zolinak, hiszen Ő ért hozzá, meg nem is ez a fő üzenete ennek a szövegnek (a tervek szerint legalábbis).


Büszkén jelenthetem, hogy talán az elsők között voltam, akik a GymJunkie megszületését látták és az első blogbejegyzés linkjét is külön megkaptam. Lehúztunk pár évet egymás társaságában Zolival, a főiskolás éveink alatt is tisztában voltam, hogy elég király írási stílus birtokában van. Meg ha valamit a fejébe vesz, akkor azt a lehető legalaposabban véghez viszi. Amikor elkezdtem olvasni a blogot, már születőben volt bennem a gondolat, hogy: „Baszki, szedd már össze magad, úgy nézel ki, mint egy telefosott zokni, el vagy hízva, állóképességed nulla.” Persze jöttek a kifogások (ahogy az lenni szokott), dolgozni kell, nincs időm, messze van a kondi, meg kéne tervezni az egészet és ki tudja még hány bullshit. Aztán amikor kb. a ruhatáram 95%-a konkrétan fel sem jött a zsírdisznó testemre már szégyelltem is kicsit magam. De hát este egy kis nasi, napközben össze-vissza zabálás meg a kanapén való döglés sokkal kényelmesebbnek bizonyult, mint az, hogy legalább aktívabb életet éljek. Minden egyes blogbejegyzés, amit elolvastam egy rohadt nagy pofonvágással ért fel és elkezdte elültetni a fejembe azt a hangot, ami idővel egyre csak erősödött: „Haver, kapd már össze magad!!!”


Majd jött ezt a kibaszott korona és karantén. Emlékszem, még egyszer a nagy bezárkózás előtt annyi elemózsiával pakoltak fel otthon, hogy szabályosan nem fért bele a hűtőnkbe az a temérdek kaja. Sajtkrémek, majonéz, édességek, cukros szutykok, ami ilyenkor szokás. Aztán kicsit súlyosbodott a karantén helyzet, kezdtem kicsit becsavarodni, úgyhogy dönteni kellett. Minden nap láttam magam a tükörben és nem volt szép a látvány. Itt volt a remek alkalom, amúgy sem lehetett semerre menni, a munkáim nagy része is offos lett, szóval eldöntöttem, hogy nekivágok. Egy nap alatt újra elolvastam minden bejegyzést a GymJunkie-n és felszívtam magam. Olyan energiát és motivációt adott mindegy egyes írás, hogy azt éreztem, bármire képes vagyok! (Hehe…hülyegyerek). Április 9-én nekikezdtem egy teljesen új életet folytatni és összekapni magam, hogy végre egyszer úgy nézzek ki, ahogy nekem is megfelelő.


Nem fogom pontosan leírni, hogy mikor mit ettem meg mikor mit edzettem (ahogy már mondtam, ezekről Zoli sokkal profibban leírt már mindent), de a lényeget megpróbálom megfogalmazni: NE LEGYÉL PUNCI. Bővebben: Pontos tervezés kell, mind kaja, mind edzés szintjén és tarts be mindent!



Bevásároltam a fehérjedús kajákat és minden nap elkezdtem mozogni. Az elején leginkább napi fél órás, könnyebb mozgásokat végeztem (leginkább kardio-t), hogy az a nagy tömeg, amit cipeltem, kezdje el szokni a terhelést. Aztán hétről hétre nehezítettem, hosszabbítottam az edzéseket és már beépítettem az erőnléti turnusokat. 2 hónapot tűztem ki célul, vajon mit tudok elérni ennyi idő alatt. A második hónapban már 1 órákat edzettem nap, mint nap és addigra már annyira beállt a szervezetem anyagcseréje, hogy konkrétan percre pontosan kívánta a testem azt a kimért ételmennyiséget, ami aznapra meg volt szabva. Nagyon durva, mennyire átáll az elméd meg a szervezeted az életmódváltás során. A második hónapban már élveztem a napi szintű edzéseket, imádtam látni, hogy mennyit fejlődtem. Az első hónap kínszenvedésekkel tele volt, konkrétan 2 fekvőtámasznál többet nem tudtam lenyomni, a második hónap edzései durvábbak voltak mégis kisajtoltam magamból, amit csak lehetett és ez a gyötrelem vitt folyamatosan előre.

Letelt a 2 hónap és egész szép eredményt értem el. Valahol 106 kilóról indultam és 85 kg-nál álltam meg. Már jó élmény volt belenézni a tükörbe, de annyira motivált és elszánt lettem, hogy tudtam, itt nem szabad megállni. Ledobtam a kocajelmezt, irány a kibaszott jól néz ki végállomás. 1 hét pihenőt tartottam, bár ezen a héten is minden nap mozogtam valamit és a kajálás rendszerét sem nagyon rúgtam fel (egyszer ettem egy hamburgert, mert nagyon vágytam rá, de nem okozott akkor élményt, mint én azt elsőre hittem).


A kardiós edzések megnövelték az állóképességem, de erőnlétben még mindig nem voltam a megfelelő szinten. Ezért eldöntöttem, hogy egy hónap erőnléti edzések fognak következni, már testrészekre lebontva, ahogy azt a GymJunkie-n is lehet olvasni. Mell, kar, hát, láb napok és minden nap hasizom erősítés. Nem az edzések hossza lett a lényeg, hanem hogy feszüljenek az izmaim, csináljak meg minden gyakorlatot szabályosan és az edzés végén persze érezzem rohadt jól magam. Végig toltam ezt az egy hónapot is és így július 19-én, 100 nappal az első edzésem után rohadt jól érzem magam és kezdek egész jól kinézni (mármint a saját szememben, tudom, hogy ez még nem az Adonisz test) és rohadt büszke vagyok magamra. Ma 79-et mutat a mérleg, fogyni már nem akarok, csak alakulni, formálódni. Rendesen bűntudatom van, ha egy nap nem edzek, pedig velem ilyen az elmúlt 30 évben egyszer nem fordult elő. Rengetegszer legyőztem és átugrottam a saját korlátjaimat és tudom, hogy sokkal többre is képes vagyok. Rengeteget köszönhetek a GymJunkie-s bejegyzéseknek, szóval Zoli, kösz mindent bazdmeg (csukmánbe)!


Nem akarok nagy konklúziót levonni és nagyon tanulság sincsen. A lényeg az, hogyha szarul érzed magad a bőrödben és ráhánynál arra, amit a tükörben látsz, először is informálódj és tanulj a testedről, mit és hogyan kell csinálni. Aztán kapcsold át az agyadban azt az egy kapcsolót és ragaszkodj a végsőkig a kitűzött célhoz. Ja és igen, kurva nehéz lesz!


Én most egy hetet biztosan lazítok, de után folytatódik a „Kurva jól fogok kinézni” projekt!

Köszönöm a lehetőséget! (ide jöhetne egy mikrofonelejtős GIF)