Crossfit Studio

Judit 80. Nap - Zárás

Egy képpel szeretném bemutatni a Judittal való kapcsolatomat. Ezen a ponton mondjuk elgondolkodtam, hogy elővegyek valami nagyon vicces sztorit Juciról, például azt amikor úgy megrogyott az Ellátókertben egy laza péntek este, hogy életünkben először csöndben maradt úgy másfél órára. Na de evezzünk is komolyabb vizekre.

Juci programja eredetileg 60, aztán 70 napig tartott volna, de mindig jött valami, ami miatt úgy döntöttünk, hogy folytatnia kell, még nem voltunk ott, még volt lap a kezünkben. Ezzel a bejegyzéssel viszont zárjuk Judit diétáját, mert amit ebből a programból a jelen körülmények között ki lehetett hozni, azt kihozta belőle maximálisan. Volt itt betegség, munkahelyváltás és egy kurva világjárvány plusz az általa okozott válság is. Tengermély tisztelet Juditnak, hogy ebben a fosviharban képes volt a szemét a céljain tartani és napról napra tenni egy lépést feléjük, mert ez még tökéletes körülmények között is nehéz, nemhogy olyan időszakban, amikor minden összeesküszik az ember ellen. És itt térnék ki a sokat emlegetett kifogásokra. Az élet már csak olyan, hogy soha nem biztosít laboratóriumi körülményeket, hogy te boldogan belovagolhass a naplementébe. Minden életmódváltó program alatt napról napra, újra és újra felül kell kerekedned az élet által eléd gördített akadályokon, mert a változtatás azt jelenti, hogy kezedbe veszed az életed irányítását és ahelyett, hogy te idomulnál a körülményekhez, minden lehetséges eszközt bevetsz, hogy a körülményeket úgy alakítsd, hogy az a te céljaid elérésének megfelelő legyen. Juci ezt a programot egy rossz szó, panaszkodás, rinyálás és minden felesleges sallang nélkül csinálta végig. Írtam neki egy edzéstervet, az étrendben is csak szabályokban egyeztünk meg, nem kapta meg előre megírva a grammra kiszámolt étkezéseket, ha kérdése volt tanácsot adtam neki, ott voltam amikor szüksége volt rá és ez is többet jelentett mentálisan, mint a gyakorlatban. Mindig, minden diéta és program sikere csak és kizárólag rajtatok múlik és szerintem Judit magasra tette a lécet ezzel a programmal minden szempontból. Köszönöm, hogy bevállalta ezt a programot és, hogy becsülettel végigcsinálta a legnagyobb ellenszélben is. Szerintem a magával szemben támasztott elvárásait is magasabbra emelte, amiből hosszabb távon is rengeteget fog profitálni, arról nem beszélve, hogy a -5 kiló és a felpakolt izom az Juditból olyan kurva jó nőt faragott, hogy az veszélyes. Nem csak magához képest, hanem bátran odaállítanám bármelyik bikini modell versenyre, mert szanaszét kenterbe verné a mezőny 90%-át már ezzel a formával. Judit bizonyította, hogy 35 évesen lehet életed formájába kerülni, és az alsó képet mutogatom majd a feleségemnek, hogy mihez kellene igazodni. Inspirálódjatok, kövessétek azokat, akik példaként szolgálnak és a szemetek előtt érik el azt, amiről te már évek óta ábrándozol. Ha a szomszéd csaj meg tudja csinálni, te is meg tudod csinálni! Judit sok energiát rakott ebbe a programba, szerintem most kicsit hátradől, de van egy olyan érzésem hogy lesz ő még ennél jobb formában is, mert az eszközök már a kezében vannak. Térjünk vissza a témára néhány hónap múlva. Az alsó kép gyerekek, dirr!!!! Szép volt Jucc! Az ő gondolatai alább!

Na hát ez is eltelt. Ha meggondolom, tényleg volt itt minden az elmúlt 80 napban és így zárásként arra gondoltam, hogy megpróbálom összefoglalni mik voltak számomra a legnagyobb tanulságok a program során, melyeket ráadásul a mostani karantén helyzetben is tudok hasznosítani.

Tervezés, tudatosság - ez mind az étrend, mind pedig az edzés napok kialakításánál és betartásánál fontos elem volt. A program alatt gyakorlatilag nem volt olyan, hogy ne lett volna négy napra előre megtervezve, hogy mikor mit és pontosan mennyit fogok enni. Ennek a mit főzzek típusú agyalás megspórolása mellett a másik nagy előnye az volt, hogy rájöttem, gyakorlatilag nem dobok ki kaját. Megszűnt a pazarlás és ez nagyon jó érzés. Ez a típusú tervezés és tudatos beosztás most a karantén első három hetében is igen jól jött, azt gondolhatjátok.

Függőségek - az azért egyértelmű, hogy az embernek szüksége van némi endorfinra ahhoz, hogy normálisan tudjon funkcionálni és a mindennapos szarságokat is túlélje valahogyan (mármint illegális tudatmódosítók nélkül úgy értem). Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy a cukor függőséget fel tudja váltani az edzésre való ráfüggés. Persze nyilván a mozgásból fakadó endorfin felszabadítására az embernek így bezártság idején, viszonylag limitált lehetőségei vannak, de a jó hír, hogy a sport itthon is tud úgy funkcionálni, mint a teremben. Sőt. Arról nem is beszélve, hogy a futás legális útlevél a napsütésbe, amit most minden nap jobban értékelek mint valaha.

Adaptáció - a program során azt figyeltem meg, hogy a legtöbb változás mindig akkor történt, mikor még nem szoktam bele az új helyzetekbe. Konkrétan a program elején és érdekes módon a végén, az elmúlt két -három hétben, when the shit got real ahogy az angol mondja. Az azért biztos, hogy egy ilyen soha nem tapasztalt egzisztenciális bizonytalanság, mint ez a járvány helyzet, eléggé le tudja baszni az embert a Maslow piramis legaljára. Mikor egyáltalán semmilyen húst nem kapsz a boltban, nemhogy csirkemellet, vagy amikor végig nézed, ahogy a családtagjaid és barátaid hirtelen elveszítik a munkájukat, az egész életmód program valahogy értelmetlenné és jelentéktelenné válik. Mégis épp ez segített a megváltozott helyzethez is alkalmazkodni azáltal, hogy volt egy rendszer, amelybe lehetett kapaszkodni, ami elterelte a figyelmed és ami ha megváltozott formában is, de egy biztonságos rutint hozott ebbe az őrületbe. Végülis ez a fajta stressz segített ledobni az utolsó kilót, a karantén miatt levett kalóriák, a több futás, illetve a minden napra elosztott, rövidebb, de intenzívebb edzéseknek köszönhetően.

Ami a végeredményt illeti, az eredetileg kitűzött célt végül is elértem, de a látvánnyal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Jó, mondjuk hozzátartozik, hogy azzal csak akkor lennék, ha kb úgy néznék ki, mint Michelle Lewin. Mindenesetre az izom tömegem egyértelműen gyarapodott, szálkásabb és formásabb is lettem, szóval összességében nem panaszkodom. Asszem a hétvégén betolok egy hambit, iszom egy whiskyt és egy eszek egy - két nutellás palacsintát. Utána hétfőn meg folytatom tovább a dolgot, mert ez már tényleg életmód, nem csak egy projekt.

Szóval nagyon hálás vagyok Zolinak, hogy rábeszélt a programra, megcsinálta nekem az edzés és kalória tervet, s végig is rugdosott a dolgon ezzel rávezetve arra, hogyan kéne tolni ezt a mindennapokban. Szóval köszi - puszi. Zolikám azért jó lett volna, ha a programot nemcsak megnyitni, de lezárni is egy jó koktél mellett sikerül, na de majd bepótoljuk.