Crossfit Studio

Jobban akarsz kinézni? Milyen sekélyes...

Ennek a témának a blog indulása után nem sokkal már akartam egy bejegyzést szentelni, mégpedig azért, mert már egy ideje foglalkoztatott a kérdés, hogy pontosan hogy kellene az edzést és a tudatos táplálkozást elhelyezni abban a káoszban, amit életnek hívunk. Az utolsó lökést, az adta, amikor egy haverommal a blogról beszélgettünk és a következőket mondta:

“Több van benned, mint hogy arról írj, hogy ‘de jól nézek ki’”

Tudom, hogy ezt 1 db bejegyzés elolvasása után mondta, és nagyon remélem, hogy nem ennyit sikerült közvetítenem, mindenesetre itt azért éreztem, hogy végig kellene gondolnom a dolgot, mert egyre többször találkozom azzal, hogy az emberek leértékelik és alábecsülik a testedzés, és a hobbi sport értékét a hétköznapi élet kontextusában. Nem mérik fel jól, hogy mondjuk egy olyan program, amit én csinálok milyen pozitív változásokat hozhat az ember életében. Messze túlmutat azon, hogy jajj de jól néz ki valaki. Néha úgy nyilatkoznak meg, mintha ez valami alantas tevékenység lenne, amit mindenképpen a karrier, a család vagy valami más küldetéstudat viszonylatában lehetne csak értelmezni. És, hát milyen érv ütheti azt, hogy minden perc, amit te a konditeremben páváskodással töltesz áldozva a felszínesség és a sekélyesség oltárán azt nem a gyerekeddel, a családoddal vagy olyan dolgokkal töltöd, aminek értelme is van. És egyre többször éreztem azt, hogy a kurvaéletbe most vagy én vagyok hülye, vagy azok az emberek, akik ezeket az érveket időről időre felköhögik magukból. Egyik nem zárja ugyan ki a másikat, de itt volt az ideje, hogy ezt most körbejárjam. 

"Fontosabb dolgom is van"


Biztos, hogy vannak emberek, akik nem igen sportolnak, de igazából jól elkarcolgatnak enélkül is. Őszintén nem érzik igényét annak, hogy fizikálisan terheljék magukat és formában maradjanak. 0,1%-a az embernek tényleg ilyen, de mindenki más foglalkozik magával, összehasonlítja magát másokkal, vannak gátlásai és legalább is szeretne kicsit jobb lenni, mint amilyen, és ez így király. Igény tehát kétségtelenül van szinte mindenkiben, kérdés hogy ez igény marad vagy sikerül a gyakorlatban is elindulni valamerre. A magukkal való elégedetlenségük ellenére saját akaratgyengeségük és lustaságuk miatt magukon változtatni nem képes emberek mindig egyfajta fölényeskedő megvetéssel gondolnak azokra, akik időt és energiát nem sajnálnak arra, hogy egészségesebbek legyenek és javítsanak a saját fizikai állapotukon. Mert, ha te bizony odafigyelsz az étkezésedre, ne adj isten 2-3 naponta futni vagy edzeni mész, akkor a szemükben te a fogyasztói társadalom felszínességének rabjává váltál, aki mellett elmegy az élet, anélkül, hogy a valóban fontos dolgokra koncentrálna. A helyzet azonban az, hogy bár nagyon fennkölten hangzik a dolog, jó tudni hogy az emberek a szabadidejük jelentős részét nem jelentőségteljes dolgokkal töltik. Ez a lusta faszokra hatványozottan igaz, úgyhogy ha valaki ilyen okoskodásba kezd a környezetetekben nyugodtan küldjétek el a picsába neki ezt a bejegyzést. Mindenki leül otthon sorozatozni, elindít valami játékot, tévézik, elolvassa a joy-t meg a többi szennyet vagy csak youtube-ozik 3 órán keresztül, tehát eleve az érv, hogy te kizárólag a jelentőségteljes dolgoktól veszed el az időt, nevetséges. Másrészt a környezetemben azok, akik edzenek, ne adj isten főznek maguknak rendszeresen, sokkal hatékonyabbak, ha időbeosztásról van szó, mert a rendszer egyrészt megköveteli a hatékonyságot másrészt tudjuk, hogy minél kevesebb időnk van, annál jobban osztjuk be. 

Az esztétikum = felszínesség?

Mióta világ a világ az emberiség vagyonokat fektetett az esztétikumba. A középkori katedrálisok építésénél egyes uralkodók az állami vagyon felét is elköltötték ilyen projektekre. Miért? Miért jelentek meg a művészetek? Miért keressük az esztétikumot mindenben és azonnal még használati tárgyak esetében is? A dohányzóasztal, a váza, az autó amit vezetünk, a szobánk, a fal színe, a telefon a kezünkben, a ruhatárunk, az ékszerek, cipők, a park ahol sétálunk, a csajok, de még a kurva kilincs is fontos, hogy passzoljon az ajtóhoz. Mindent aszerint (is) értékelünk, hogy esztétikus-e vagy sem. Az emberbe, de még bizonyos madarakba és halakba is kódolva van az esztétikumra és a szépségre való törekvés igénye. Van valami elemi bennünk, ami arra ösztönöz minket, hogy mindent széppé, szebbé tegyünk. Aki ezekre pénzt és energiát áldoz, az stílusos és igényes. De ha valaki a testét szeretné, akár csak egy fokkal is esztétikusabbá tenni, hogy jobban tetszen magának és a csajának az egy suttyó, felszínes potyapuncivadász, akinek az értékrendje a feje tetejére állt. Rossz hírt kell közölnöm, mert az autónk meg a konyhabútorunk szépsége csak egy dolog, viszont az evolúció és a természetes szelekció egyik mozgatórugója az esztétikum, főleg a férfiak oldaláról ugye. Nincs dolog, ami jobban felkelti egy férfi érdeklődését, mint a szép női vonalak.  Nem azt mondom, hogy mindenki egy testépítő vagy szupermodel alakjával kell, hogy rendelkezzen, de nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, hogy rengeteg házasságban egyel kevesebb lenne a megoldandó problémák száma, ha hosszú évek után is vonzalommal tudnának egymásra nézni az emberek. Prioritások

Az életét mindenki egyéni prioritásai szerint szervezi, szerintem többször inkább kevésbé tudatosan, mint tudatosan, de ettől függetlenül ahány ember, annyi értékrend. A legtöbben az életüket a következők köré építik:

  • Család

  • Karrier

  • Szabadidő / Hobbi

  • Barátok   

  • Egészség (mert anélkül semmi nincs)

Jó esetben van egy családunk, van munkánk, vannak barátaink, valami hobbink, amivel szeretjük a szabadidőnket elütni és mindennek az alapja az egészségünk. Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, a siker mindenkinél attól függ, milyen célokat tűz ki maga elé. Persze fontos, hogy legyenek egyáltalán célok, legalább piciben, mert anélkül nehéz bármit is elkezdeni.  Egy szép család ugyanúgy lehet a sikered záloga, mint egy középvezetői pozíció. (Megsúgom a feministáknak, hogy a legtöbb nő így gondolkodik, ezért nincs annyi női vezető a Forbes 100 legértékesebb vállalatainak elnöki székében) Ha vannak ambícióid, hogy egyről a kettőre lépj, két lehetőség van: vagy mocskosul sikeres leszel egy dologban a fentiek közül, amibe az energiáid nagy részét beleteszed VAGY élsz egy kiegyensúlyozott életet úgy, hogy ugyan semmiben nem leszel kiváló vagy a legjobb, de mindenben lesz sikerélményed. Az első csoportba tartoznak azok, akik egy célért hajtanak egész életükben, havi 300 órát dolgoznak és mocskosul sikeresek. Tudósok, kutatók, pénzemberek, cégvezetők. Persze vehetjük ide azokat az anyákat is, akik 4 gyereket nevelnek és mindent feláldoznak magukból azért, hogy a kis szarosok tisztességgel legyenek felnevelve. Egy valamiben kiválóak, de ez azzal az áldozattal jár, hogy a többi dologra nem jut idejük és energiájuk. Háttérbe szorítják az egészséget, sok nő esetében a karriert, üzletemberek a családot, barátokat. Komoly lemondások árán egy dologban teljesednek ki. A másik csoport az, akik egyensúlyoznak a család-munka-hobbi-barátok igen szűk mezsgyélyén, ami meg azzal az áldozattal jár, hogy mindenben csak 70-80%-át érik el a saját potenciáljuknak. 

És persze vannak emberek, akiknek az értékrendje teljesen torz, de rajtuk nem lehet segíteni. Elég, ha csak a fossá, szinte ijesztőre plasztikázott celebekre gondolunk...

A legfontosabb azonban az, hogy nem kell választanod a fentiek közül. Nem ellentétes értékekről van szó, nem zárja ki egyik a másikat. Attól, hogy valakinek a család vagy a barátok fontosabb, mint az edzés az nem azt jelenti, hogy nem lehet mindkettőbe megfelelő mennyiségű energiát tenni. Attól, hogy te időt és energiát nem sajnálva megcsináld a nyüves zabkásádat reggelire, és elmész 3-4 alkalommal sportolni, azzal csak és kizárólag hozzáteszel az életedhez. Attól, hogy én most erről blogolok, és épp nyomom a diétát, nem azt jelenti, hogy számomra az élet értelmét jelentené vagy ez lenne a legfontosabb és egyetlen dolog az életemben. Távolról sem. Ez csak egy szelete a dolgoknak, viszont olyan szelete, ami komoly hatással lehet minden más szeletre, ezért én mindenkinek azt tudom javasolni, hogy egyen tudatosabban és sportoljon. Nem kell aszkétaként élni folyamatosan és örökre. Ha hosszú távon csinálod, ugyanúgy elmehetsz szombaton egy pizzára a haverokkal vagy mehetsz menetelni valami lakossági techno-ra a nem tudom hol játszanak most lakossági techno-t, de oda.  Egyrészt hatalmas szolgálatot teszel az egészségednek, másrészt a szabadidőd valami olyan dologgal töltöd, aminek lesz hozzáadott értéke.