Crossfit Studio

Igazi hiénák


Ahol az oroszlánok vadásznak, ott előbb-utóbb megjelennek a hiénák is, tudjuk "vérszagra gyűl az éji vad". A kommentek írogatása, de legfőképp olvasgatása azoknak a sportja, akik nagyvonalúak a saját mentális egészségükkel. Az internet demokratizálódása és széles körben elérhetővé válása azt is jelenti, hogy azok a selejt emberek is szóhoz jutnak, akik a való életben soha sehol nem érvényesülnek. A jelenség még Tiv Tivy ingerküszöbét is nagyon korán megugrotta.. Évek óta nem olvasok kommenteket, mert leszívják az energiáim. Az a baj a kommentmezőben végbemenő elmebeteg agymenésekkel, hogy seperc alatt felbaszódsz rajtuk, amivel automatikusan azon a helyen találod magad, ahol ezek az energiavámpírok komfortosan érzik magukat. A céljuk káosz- és hangulatkeltés, egymás legyalulása, verbális megsemmisítése, bátor emberek lévén mindezt a monitor előtt ülve persze. Ha reagálsz a bicskanyitogató kommentekre, a szidalmazásra gyakorlatilag elfogadtad a meghívásukat abba a posványba, ahol ők otthonosan mozognak, révén hogy nap, mint nap gyakorolják kedvenc időtöltésüket. Más emberek lényét próbálják leszívni, attól érzik magukat jól ha valakit becsalogatnak a játékba és kiélhetik ezt a beteges agresszió táplálta dominanciára irányuló hajlamukat. A te mentális energiáid rovására nyernek pozitív visszaigazolást, te meg maradsz felbaszódva órákig. Minden pillanat, amit ezekkel a szutykokkal töltünk elvesztegetett idő, amit nem a valóban fontos dolgokra fordítunk.


Az előző bejegyzés 30 ezres látogatószáma hozta magával a szemetet is. Komoly vita alakult ki Joci fogyásának sebességével kapcsolatban és volt aki olyan hangnemben állt bele a diskurzusba, amit még a sok puskaport szagolt veteránok tapasztalatával sem tudtam ignorálni. Fontos különbséget tenni egy heves, sokszor akár durvának is ható, de személyeskedéstől mentes, érvek mentén haladó vita és a destruktív, öncélú, kommentszekcióba okádás között. A harmadik ilyen után, kénytelen voltam moderálni egy gyereket, mert ok nélkül tahó geciként viselkedni olyasvalami, ami jó időben megeresztett két büdös nagy pofon hiányáról árulkodik. Nincsenek illuzióim. Tisztában vagyok vele, hogy sokszor szeretem élesen megfogalmazni a mondandómat, nem is fosom magam össze ha bele kell állni egy vitába, de l'art pour l'art módon nem próbálok meg legázolni senkit egy avatar mögé bújva, csak hogy kreáljak egy helyzetet, amiben én vagyok az erősebb kutya, a hangosabb, az agresszívebb. Nem megyek oda más blogokra, fórumokra és nem hányom rá minden keserűségem bárkire, aki épp szembejön.


Semmitől nem érzek erősebb undort, mint amikor a nagy social media platformok erkölcscsőszt játszanak, jó mélyre hajolva a szélsőségesen liberális gondolatiságnak, hogy a tolerancia zászlaját lobogtatva tiltsanak le jellemzően jobbos, konzervatív szerzőket, bár ma már különösebben nem válogatnak, kaszabolnak jobbon balon egyaránt. Zsigerből utálom azt a polkorrekt irányzatot, ami megkreálta a mikroagresszió fogalmát, ami divatba hozta az áldozat pózt, ami minden erejével megpróbálja elmélyíteni a férfi-nő közötti szakadékot, azokat az alattomos, bolsevik módszereket, amikkel egyenlőséget kántálva tesznek tönkre embereket és próbálnak eltaposni embercsoportokat, nem beszélve az egyre szélsőségesebb black lives matterről, aminek a csápjai messze túlnyúlnak a feketék elleni rasszizmuson. Ha nem vagy a megoldás része, akkor a probléma része vagy, aki nincs velük, az ellenük van, ismerős?! Minden, ennél árnyaltabb vélemény, aminek a komplexitása meghaladja az övükét, az egy tudatalatt elnyomó fehér társadalom szüleménye és te a társadalmi csoporthoz való tartozásod okán nem értheted, tehát véleményed sem lehet a témában. Neked annyi dolgod van, hogy főt hajts és tűrj mindent MERT ÁLDOZAT. Nincsenek mérsékelt vélemények, de leginkább diskurzus nincs, mert ha érveket kellene sorakoztatni, akkor kiderülhetne, hogy semmi nem annyira fekete-fehér, mint ahogy egyesek szeretnék. Ez a fő csapásirány, tolerancia feliratú pólóban nem kell diskurzusba bocsátkozni, bárkit le lehet kussoltatni. Egyenlőség mi...

Amiért ezt leírtam - azon kivül, hogy rohadtul frusztrál már egy ideje - az az, hogy maximálisan elkötelezett vagyok a véleményütköztetés mellett és egészen addig, amíg nem fordul a beszélgetés személyeskedésbe és a civilizált diskurzus kereteit csak feszegetjük, de nem lépjük át, addig bárkivel, bármikor megvitatok bármit, akár az én munkám minőségével, akár ezzel a bloggal kapcsolatos, akár mással. Aki csinál valamit, az előbb-utóbb hibázni is fog és amikor görbe tükröt mutatnak és felhívják a hibákra a figyelmem minden idegszálammal igyekszem nem felbaszódni, szuszázok, próbálok tanulni belőle valamit, néha több, néha kevesebb sikerrel. A fröcsögő trollok viszont nem akarnak veled beszélni, színtiszta frusztrációt öntenek rá a billentyűzetre, nem akarnak vitatkozni, - mert tanulni valamit közben konstruktív lenne - pedig a kritikának pozitív hozadékai lehetnének. Kizárólag rombolni jönnek, a felfűtött érzelmi megnyilvánulások egy eleve elcseszett személyiségről árulkodnak, akik a legapróbb alkalmat is megragadják, hogy a dühüket, a frusztrációjukat arra használják, hogy a legapróbb módon is felülkerekedjenek valakin. Ezek az emberek vagy pontosan ugyanilyenek a való életben is, szociálisan kitaszítottak, frusztráltak, puhapöcsű kretének akiket a nők gyerekkoruktól kezdve kerülnek (ez is szexizmus, meg negatív előítélet ám hölgyeim) vagy a csendes gyilkos fajta, aki elfojtásokkal tele elüldögél a sarokban, időzített bombaként, akiknek a szelepet az online térbe kell kiengedniük.

Nincs megfejtésem vagy konklúzióm a jelenségre, mindig is élnek majd toxikus emberek köztünk. Szeretnénk azt hinni, hogy egy fórumon kerülhetünk a legközelebb ezekhez az elemekhez, de jó észben tartani, hogy a közvetlen környezetünkben sokkal alattomosabb módon is operálhatnak. Ahogy a fórumról, úgy a való életben is törölnünk kell a mérgező embereket a mindennapokból a saját mentális épségünk érdekében.