Crossfit Studio

Hard work


Olyan régen írtam napi bejegyzést, hogy már nem is emlékszem. 3 nap múlva kidobom a 40. napi, negyedik összefoglalót (jó lesz). Elöljáróban annyi, hogy mennek az edzések keményen, minden a helyén van, nincs félrekajálás, minden tűpontos. Jó meghozta a futár a mogyoróvajat, úgyhogy mára ki is jött egy pattanás rajtam.. A táplálkozás/edzés/blog jelenleg olyannyira felemészti minden időm, hogy konkrétan elfelejtettem meghívni spanomat a saját, másfél hét múlva tartandó legénybúcsújára, amit tanúként én szervezek neki. Szóval ez jól leírja a jelenlegi állapotokat. Embertelen, hogy az elmúlt két hétben minimum heti 6 nap edzettem, és nem egy nap volt, amikor kondit és jitsut is nyomtam. Nem sajnáltatni akarom magam, házhoz mentem a lófaszért, ez tiszta sor, de egy biztos, ha ennek a programnak vége lesz, az év utolsó két hetében heti 3 átmozgató edzésen kívül nem igazán fogom megerőltetni magam, mert szükségem lesz a regenerálódásra.


A 40. nap összegzése után változások lesznek a rendszerben. Mind a diéta, mind az edzés tekintetében igényel némi revíziót a dolog, de ugyanez igaz lesz az általam létrehozott tartalomra is, de erről majd az összegzésben bővebben.

Nem mondom, hogy a konditerem váltás felér egy szakítással, de bizony fájdalmas felismerésekre lelhet az ember, akkor is, amikor otthagyja a régi termét. Biztos van pesten sok jó terem, de az ember ritkán szereti átutazni a fél várost, hogy edzhessen. Mindenkinek megvan a non plus ultra, nekem a Flex a budapesti edzőtermek csimborasszója, de a napi edzéshez sok embernek kiesnek a jobb helyek, úgyhogy általában hajlamosak vagyunk mindenféle zugterembe elmenni edzeni. Persze minden teremnek megvan a maga romantikája, még a legoldschoolabb garázstermekben is igen jókat lehet pumpálni. Na jó talán az Astorián lévő Retro Fitness vagy nem tudom hogy hívják, szóval az tényleg kritikán aluli volt minden szempontból. Mondjuk sosem mentem volna oda edzeni, ha nem késem le a hot jogát, amire rávettem Dávidot meg Juditot, hogy próbáljuk ki. Aztán miután ők bejutottak Juci panaszkodott, hogy a mellette jógázó szőrős kandisznó egy óvatlan, hirtelen mozdulattal terítette be a fél arcát a saját izzadtságával... szóval akkor úgy láttam, hogy nem vagyok még elég világi ehhez. Igaz az sem sokkal jobb, amikor a luxinak hirdetett hegyvidéki konditeremben a személyi edzők felváltva versenyt böfögnek melletted úgy, hogy a fülhallgatón behallatszik. Meg is győzött a személyzet egy szempillantás alatt itt az eurocenterben. Új teremmel próbálkozom tehát, de a legdurvább a történetben az a kégli, amit a terem fele vezető úton láttam. Le is fényképeztem. Bokám lefosom tőle.


Amikor elajhtottam a "szakadt 20 éves hondámmal" (kösz Juc) a villa mellett, egyből az jutott eszembe, hogy akiknek annyi pénzük van, hogy nem tudják hova tenni, azok szinte kivétel nélkül mindig rengeteget dolgoznak érte. Vannak persze lottónyertesek, örökösök akiknek az élete szinte egytől egyig tönkremegy az ingyen pénztől, de rajtuk kívül minden sikeres ember kőkeményen dolgozik látástól mikulásig. A kérdés most nem az, hogy hány tisztességtelen adócsaló bűnöző válik gazdaggá. A munkamorál az, ami megkülönbözteti a sikeres embereket azoktól, akik nem érik el azt, amit szeretnének. Az anyagi siker mellett persze a saját értékrendszered csúcsán álló, más olyan dolgokban is lehetsz sikeres, mint a sport, a gyereknevelés, vagy másoknak való segítségnyújtás. Egy sikeres anya azonban ugyanúgy végkimerülésig hajt a céljaiért, vagyis a gyerekeiért, mint az, aki az üzleti életben akar felmászni a ranglétrán. A munkamorál tekintetében nincs különbség. Ahogy észreveszem a környezetemben, úgy 25-27 év felett kezd el tudatosulni az emberekben, hogy alanyi jogon nem jár senkinek semmi. Ekkor jövünk rá, hogy nem csak, hogy semmit nem adnak ingyen, de semelyik álmoskönyvben nincs megénekelve még az sem, hogy ha te valamibe mindent beleadsz, akkor abban sikerre is viszed. Azt viszont jó tudatosítani, hogy ha nem teszel energiát abba, ami téged előrelendít, azzal eleve kudarcra ítélted magad, annak az esélye ugyanis, hogy vakon, célok nélkül kóvályogva megtaláljon téged a nagy lehetőség, betoppanjon az életedbe a nagy ő, vagy azzal foglalkozz, amivel szeretnél esetleg úgy nézzél ki, ahogy szeretnél, vagy olyan körökben mozogj, amikben szeretnél…..szóval ennek az esélye a kőkemény munka nélkül zéró. Gondolatmenet vége.

És, csak hogy ne kizárólag ilyen pátoszos szivárványokádás legyen a mai bejegyzésben: mai edzésen megvolt térdsérülés utáni első 1 km-es futás, ami mint döglött lónak a patkó, de nem is ez volt a lényege, hanem az, hogy fokozatosan visszaszoktassam a térdem a terheléshez. Egyre kissebb és rövidebb a fájdalom, és a stabilitás is javult, úgyhogy ez örömteli. Sajnos a futóedzések egyelőre offosak, amit nagyon sajnálok, mert a futást igazából nem érdemes megkerülni egy jól felépített programban szerintem. Lehet nélküle élni, de aki egyszer rákap, az pontosan tudja milyen nagyszerű dolog a futás. Ezzel kapcsolatban vannak még terveim, itt a blogon is, és ha a térdem rendbejön, akkor a jelenlegi programom után tavasszal elképzelhető, hogy egy egészen más felkészülést, programot fogok végigcsinálni, aminek már szerves része lesz az egészséges térdem és a futás is.

Ma egyébként lábnap lett volna, de valamilyen különös oknál fogva nem volt kedvem lábazni, úgyhogy a holnapi mell napot felcseréltem a mai lábazással, és milyen jól tettem. Kicsit gondoltam eltérek az edzéstervtől, és megnézem, hogy mit bírok mellben így a 40. nap környékén. Piramisban pakoltam fel a súlyokat a fekpadon, amit 110-nél hagytam abba, de ott is igazából csak azért, mert egy srác volt a környékemen rajtam kivül, viszont rá nem bíztam volna, hogy leemeljen rólam 120-130 kilót. 90 kg-ig 5 ismétléseket nyomtam, 100, 110-nél meg 1-1-et meglepő könnyedséggel és aztán szépen 10 kilónként lefele, bukásig minden sorozatot, egészen 40 kg-ig. Az edzés hátralevő részében ugyanezt igyekeztem folytatni a többi gyakorlatnál is, megpróbálva kitapogatni a határokat, most nem írom le részletesen. Viszont néha fontos, hogy megvariáld a dolgokat, 1-1 nap erejéig, új gyakorlatokat kombinálj, hogy ne szokjon hozzá az izomzatod ugyanahhoz a terheléshez, mert akkor nulla fejlődés lesz a dologból.

Olyan, ez mint a szex: a sokadik alkalom után, már ugyanaz a rutin nem fogja ugyanazt az élményt nyújtani. Ekkor kerülnek elő a harisnyatartók meg az elefántos tangák a csipkés fűzők ugye. 


Holnap jön a 4. része az egészséges táplálkozás sorozatnak, és már rengeteg király ötletem van tartalom szempontjából a jövőre nézve is, csak győzzem megvalósítani az elképzeléseket.


Isten kegyelméből