Crossfit Studio

Diéta után


A táplálkozás bizonyos szempontból a természettel való legintimebb kapcsolat. (Ugyanez igaz az orális szexre is, ezért nem értem soha azokat a nőket, akik büszkék magukra meg az erkölcsösségükre, ha csak egy laza szaxira adták be a derekukat az aznapi bikának) A táplálkozás tehát egy intim dolog, olyan mint egy párkapcsolat, és ugyanúgy, mint egy párkapcsolatban, pontosan annyit fogsz visszakapni tőle, amennyit beleteszel. Ha kilométeres magasságokból szarod le az egészet, akkor pokollá tudja változtatni az életed, viszont ha energiát és figyelmet szentelsz neki… mondjuk akkor is pokollá tudja tenni az életed akkor jó eséllyel azt kapod vissza, amit elvársz és elvárhatsz. 


A hétvégi esküvői zabálás ellenére nem tudnám őszintén azt mondani, hogy nem ennék meg egy családi pizzát extra kolbásszal és pepperonival, meg egy tálca krémest vagy úgy általánosságban bármit, ami nem a diétámba tartozik. Eljutottam a pontra, amikor egy lefingott sarki gyrosos előtt is csillogó szemekkel tudok elmenni. És erre a pontra mindenki el fog jutni, aki nem zabál össze minden szart. A helyzet azonban az, hogy semmi nem fog változni a diétám végeztével. Az ünnepekben enni fogok sok mindent, amiről lemondtam az elmúlt két és fél hónapban, elég ha csak arra a 10 kiló kacsára gondolok, amit anyám szentestére készít, meg a bejglik, sütik, de fix, hogy pizzázni is elmegyek egyet. És amikor ezeket letudtam, akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba és a mindennapokból ismét kikukázok minden olyan ételt, ami hosszú távon nem segíti elő a törekvéseimet, névleg egy egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozást, a fizikumom fenntartását és a tanulási folyamatot, amivel ez az életvitel jár. Tudniillik egy ilyen program, csak az első lépés. Rossz hírem van a januári fogadalmakat magukba éppen fogalmazgató emberek számára. Nem kéne hirtelen átszellemült önszopásba kezdeni, ha végigcsináltál egy diétát, mert minuszból nullára hozni magad csak a kezdet. Ha nem tudod elengedni a régi rossz szokásokat, beidegződéseket, adtál a szarnak egy hatalmas pofont. Egy diétának (vagy hívjuk programnak) elsősorban nem az a lényege, hogy fogysz X kilót, hanem egyrészt az, amit közben megtanulsz a táplálkozásról, magadról, az edzésről másrészt azok jellemformáló dolgok, amik járulékosan lekövetik a fizikumod fejlődését.  De hogyan is kellene nekifutni a dolgoknak, amikor vége a diétának? Mivel nem lehetsz örökké kalóriadeficitben, ezért a hardcore diétát követően balanszíroznod kell az étellel. Az impulzív étkezést viszont végleg felejtsük el. 

A diéta alatt felismered és elfogadod, hogy az étkezésre, lehet nem mint élvezeti faktorra tekinteni és, hogy nem azért eszel bizonyos dolgokat, mert az a kedvenced, hanem mert tudod, hogy az jó neked. Ugyanígy rájössz, hogy a táplálkozás szociális tényezőit is képes vagy az irányításod alá vonni, és a külső nyomást le lehet és kell is szarni.

A diéta alatt egyszerűen megváltozik az étellel való kapcsolatod.

És a kutya itt lesz elásva, ugyanis ezt kell meglovagolnod a diétád, súlyvesztésed követően. A legfontosabb, hogy az elsajátított szokásokat, tudást tartsd meg és alkalmazd a diéta után is. El kell dönteni, hogy 3 havonta végig akarod e szopni ugyanazt a diétát, vagy képes vagy hosszú távú megoldást találni. Ha normális étrendet követsz, akkor elérted amit az emberek 95%-a képtelen megtenni: te irányítod a étvágyadat, és nem az étvágyad téged. De ha visszatérsz a szar kajákhoz nemcsak hogy visszahízol, de biztos hogy az önmarcangolás végeláthatatlan bugyogó kondérjába ugrasz egy csattanós seggest. Lesznek alapszabályok, amelyeket a szigorú diéta után is be kell tartanod. Alapvetően ugyanazokat kell enni, amiket diéta alatt, de lehet az adagokat lazábban kezelni. Nincs cukor! 1-2 hetente egyszer eszel anyu sütijéből, vagy valami szülinapi tortából, de a cukrot, ahogy van el kell felejteni. Hallottuk ugye, hogy aki a kávéját is cukrozza, az inkább egyen cukrot és feküdjön le korábban. Már ha nem akarsz újra és újra ugyanazzal a problémával szembesülni és lefutni ugyanazokat a köröket. Ma már mindenféle fajta cukormentes édességet lehet kapni, csinálsz túrókrémet, zabsütit, palacsintát amit akarsz, de a cukrot el kell felejteni. Nincs feldolgozott élelmiszer sem: főzz magadnak. Ilyenkor jön a rinyálás, hogy jajj nem tudom, nincs kedvem, nincs időm. Oké, segáz. El kell dönteni, hogy utálsz-e annyira túlsúlyosnak lenni, hogy áldozatokat hozz annak érdekében, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Ha a válasz nem, akkor még mindig bízhatsz abban, hogy egyszer a plus size modellek lesznek a társadalmilag preferált ideálok, bár én mondjuk erre nagy összegben  azért nem fogadnék. Helyetted senki nem fogja meghozni se a döntést, sem az áldozatokat. Semmi nem basz fel jobban, mint a rinyáló emberek, akik semmit de semmit nem tesznek azért, hogy jobb legyen a helyzetük. Csak a saját ismeretségi körömben tudnék vagy 5 olyan embert mondani, akik a siránkozáson kívül soha semmit nem tesznek azért, hogy ne kelljen végre siránkozniuk az adott dolog miatt. (Nagyon vicces, hogy most minden ismerős, aki olvassa azon kezdett el agyalni, hogy vajon ő e az :,)) Pénz, munka, barátnő, a szülőkkel való kapcsolat vagy éppen a saját testük. Ezek közül szokott lenni legalább kettő egyszerre, amiről konstans lehet panaszkodni. Ezek közül egyedül a saját tested az, amihez nem kell egy másik fél együttműködése vagy támogatása, hogy javuljon a helyzet. A diéta utáni étrend fenntarthatósága fegyelem kérdése. Az emberek döntő többsége csupán akaratgyenge és lusta. Általában saját magunkat szabotáljuk az előrelépésben, többek közt ezért mondtam, hogy csalónapokat meg a csaló étkezéseket kurvára nem kéne erőltetni. Ezek az apróbetűs záradékok lesznek a programod leggyengébb pontjai és az első alkalommal úgy hullik össze minden, mint a magyar gazdaság 2009-ben.  Amiért fontos, hogy ne csak 2-3 hónapban gondolkodj, amikor egészséges táplálkozásról van szó az elsősorban az, hogy ha az elért dolgokat lenullázod 1-2 hónap alatt, akkor pont ugyanott leszel mint előtte. A következő bejegyzésben írok a jojo effektus-ról, elöljáróban annyit, hogy az emberek 95%-a visszahízza a leadott kilókat, tehát nem lefogyni nehéz, hanem megtartani azt a fizikumot, amiért megdolgoztál.  Az idő előrehaladtával azonban átprogramozod a szervezeted, a hosszú távú hormonális változásokhoz azonban nem elegendő 1-2 hónap odafigyelés.  Egy példával élve nézzük az éhségérzetért felelős hormont, a leptint. Ha az energiaegyensúlyunk pozitív, tehát többet eszünk, mint amennyi energiát elhasználunk a zsírban termelődő leptin jóllakottságérzetet teremt és nem akarunk többet enni. Ami következetesen egészségtelen étkezésnél és súlyfelesleggel rendelkező embereknél történik az az, hogy leptin immunisak lesznek, azaz hiába termel leptint a szervezet, a kövérséggel együtt jár a tartós jóllakottság érzetének hiánya. Nem kell mondanom mekkora szopó ez.  Ha azonban hat hónapig állandósítani tudod az aktuális súlyodat, onnan kezd el könnyebbé válni a dolog. Fogyást követően 1-2 év állandó testsúlykontroll kell ahhoz a testednek, hogy a hormonális működést hozzáigazítsa ahhoz a súlyhoz, amivel rendelkezel. Ez azt jelenti, hogy ennyi idő alatt tudod kvázi átprogramozni a szervezetedet arra a súlyra és anyagcserére, amit te kívánatosnak tartasz és onnantól kezdve az lesz a szervezetnek a kiindulópont. Ezután ezt a súlyt tartani könnyebbé válik és néhány kilós hízás után sokkal könnyebben tudsz visszatérni ugyanoda.  Ez viszont nem rövid idő, de hát ha elemeled a lábad a gázról az autó is megáll alattad. A fogyókúra hülyeség. Tartós változást csak tartós változtatással lehet elérni. Ezt a diétád alatt, amikor kívánsz mindent, ami egészségtelen kezd el tudatosítani, hogy a félrekajálások lesznek a kivételek hosszú távon is, nem csak az előtted álló 6-8-10 hétben. Cserébe tovább és jobb egészségben élhetsz, ráadásul nem kell elhazudni a súlyod minden alkalommal, amikor megkérdi valaki, a seggösszeszorító harisnyákon megspórolt pénzt meg költheted szexi fehérneműre például. Win-win...