Crossfit Studio

Csalónapok

A tőlem étrenddel kapcsolatban segítséget kérők 95%-a az első beszélgetés alkalmával megkérdezi, hogy milyen gyakran tarthat csalónapot. Tudom, hogy velem van a baj, mert nem tudok nem felbaszódni ezen a kérdésen, de ennek nem az az oka, mert a csalónap és a szénhidrátvisszatöltés értelmetlen lenne, hanem a hozzáállás. Ha a narkós haverod segítséget kérne tőled a leszokáshoz, de a második kérdése az lenne, hogy "de azért 1-2 hetente belőhetem magam, igaz?!" az azért nem az acél akaratról meg a totális elhatározásról árulkodik.

Először is el kell választani egymástól a töltőnap és a csalónap fogalmát. A töltőnap vagy 'visszatöltési időszak' egy testépítésben használt módszer, ami egy durva szálkásítási periódus végéhez érve egy adott napra történő formaidőzítést jelent, mivel a szénhidrátraktárak leürülésével az izmok laposabbá, kissebbé válnak. Diéta alatt sajnos még mindig szokás a szénhidrátok minimálisra csökkentésével súlyt veszteni, holott tudjuk, hogy a kalóriadeficittől fogyunk, nem a szénhidrát deficittől. A minimálisra vett szénhidrát fokozatosan kiürített glikogénraktárakat jelent, amivel az egyik probléma, hogy nagyobbrészt az izmokban tárolunk glikogént (26 kcal/testsúlykilogramm), a raktározott glikogén meg nem láthatatlan csillagpor, hanem fizikai kiterjedése van, ráadásul megköti az izmokban a vizet is, tehát a jelenléte az izom keresztmetszetét növeli. Ezért kezdenek a fossá szálkásított testépítők a színpadra állás előtti utolsó napokban kétpofára szénhidrátot zabálni.


A 'csalónap' viszont egészen más kávéház. Elsőrorban azért van nagy keletje, mert a legtöbben képtelenek 3 napnál tovább betartani egy következetes étrendet. Eleve a csalónap megnevezés a helyes táplálkozási ismeretek totális hiányáról árulkodik, meg egyébként használta már valaki, valaha a csalás kifejezést valamilyen pozitív konnotációval?! Kutatások szerint, a csalóétkezések pozitívan korrelálnak a impulzív túlevéssel (binge eating), ami meg az első lépés a súlyos étkezési zavarok és a kóros elhízás felé.


Két jelentősebb magyarázata van az ún. csalónapoknak:


1. Lassuló anyagcsere Fogyás alatt az anyagcsere folyamatok lassulhatnak - főleg ha hülye módjára kizárólag a szénhidrátok kárára diétázunk vagy túltoljuk a kalóriadeficitet - emellett a jóllakottságért felelős hormon, a leptin termelése is csökken. A szervezet a hosszú éhezés, - főleg a b@lfasz diéták, léböjtkúrák, gyümölcsdiéták alatt - vészüzemmódba kapcsol, elkezdi felpörgetni a kalóriahatékonyságot, és lassítani az anyagcserét, hogy kevésből is meglegyen, mint Marci haverom gekkoja, ami néhány havonta elvolt pár döglött tücsökkel. Egy masszív pizza-vödrös fagyi zabálás bazi nagy tockos lehet a szervezetnek, ami felismerve, hogy nincs itt semmi látnivaló, elhiszi hogy nem fog éhenhalni és normál közeli állapotban működik tovább. A fogyás mértékének függvényében néhány hetente érdemes lehet próbálkozni a dologgal, DE csak és kizárólag akkor, ha szükséges...tízből kilencszer nem az.


2. Pszichológiai tényező Az elme jutalmazási rendszere és a táplálkozás kapcsolata, olyan mint a stricik és kurvák kapcsolata, szorosan összedolgoznak, pedig egy ideális világban mindenkinek jobb lenne a másik nélkül. Amikor lemondunk bizonyos ételekről, a napi csokiról meg a hétvégi Hagendás fagyiról, akkor nem az az élelmiszeripari hulladék hiányzik, amiből készülnek, hanem az érzés, amit okoznak, mert hosszú idő alatt arra kondicionáltad magad, hogy az jó, ezért az agyad jutalmazási rendszere aktiválódik amikor ezeket a táplálkozási mintázatokat követed. A függőségek is pontosan ugyanígy működnek. A probléma ott szokott lenni amikor valaki ezt nem ismeri fel, vagy felismeri és változtatni akar, de nem képes rá. Amíg csalónapok között éled az életed, addig nem váltottál életmódot, csak időszakos diétát követsz. A cél mindig a hosszú távú jó szokások kialakítása kell, hogy legyen.

Eleve ugye, ha képes vagy jókat enni, olyan mennyiségben, amitől jóllaksz - ha a receptkönyvemből főznél, akkor képes lennél rá - akkor a kísértés pont tized akkora, mintha hülye módjára élvezhetetlen kajákat ennél, abból is keveset. Ezért válogatom úgy össze a kajáimat, hogy benne legyen minden, amire a testemnek szüksége van ahhoz, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben a strandon faszán mutat én jól érzem magam, hogy élvezzem, szeressem az elfogyaszott ételeket és hogy mindezeket olyan mennyiségben fogyaszthassam, hogy ne érezzem magam naponta négyszer valami puccos 'tányért a kajával épp csak összekoszolós' étteremben. Ezeket a recepteket pedig minden programosnak a rendelkezésére bocsájtom, nem meglepő módon egytől egyig élvezik a kajákat és SOKNAK találják. Mikor valószínűbb, hogy belebuksz egy diétába? Ha madár adagokat csipegetsz vagy ha alig tudod megenni a napi kiírt kajamennyiséget? Naugye.

Az úgynevezett csalónapokat én emiatt úgy kezelem, hogy programok alatt nem vagy csak elvétve fordulhatnak elő, de nem azért mert ne lenne értelmük, hanem azért mert egy jó táplálkozási rutint nem lehet kialakítani rendszeres bezabálások mellett. Meg kell erősödni fejben, meg kell tanulni uralkodni az impulzusokon és túl kell lépni egy kölyökkutya szintjén, nem bezabálni minden egyes alkalommal, amikor megkíván valamit a szemed. Azt még sosem hallottam senkitől egy 3 ezer kalóriás falási roham után, hogy "elcsesztem, gyenge szar voltam, azon leszek, hogy ne forduljon elő többet", minden egyes alkalommal fisfos kifogásokat hallok, sőt legutóbb az egyik programos kikérte magának, hogy én ne is merjem ezt emlegetni. Igazság szerint annyira érdekelnek ezek a kifogások, mint amennyire az államvizsga bizottságot érdeklik a "nem tudtam tanulni mert nehéz időket élünk meg mostanában" típusú magyarázatok. Minden egyes 'életmódváltó' program vagy metódus sikeressége csak és kizárólag az alanyon múlik. Rajtad múlik, hogy leadod-e azt a nyüves 10-20 kilót vagy cipeled magaddal szégyenkezve az idők végezetéig. A szabályokat nem azért kell pontosan megtanulni, hogy birkaként életed végéig vakon kövesd őket egytől egyig anélkül, hogy bármikor is megkérdőjeleznéd a létjogosultságukat, hanem azért hogy tudd, hogy mikor és hogyan KELL átlépned bizonyos határokat a fejlődéshez. Meg kell tanulni következetesen, kissebb-nagyobb lemondásokkal együttélni, tudatosan táplálkozni, új szokásokat rögzíteni, hogy aztán tudatosan legyél képes ebből a rutinból kilépni, úgy pizzát, hambit, fagyit enni, hogy tudod mikor, mit és miért csinálsz, hogy belekalkulád az alkalmi evési hóbortokat a táplálkozásodba.

Az első három hónapban tehát nem kéne erőltetni, de nagyon max 4-6 hetente. Ezután okosan sakkozva, a hetedbe belekalkulálhatod a kalóriadúsabb kajákat, ehhez viszont tapasztalat kell. Azért kell stabil rutin, hogy ha megcsúszol és feljön 2-3 kiló, legyen mihez visszanyúlni, legyen hova fedezékbe húzódni, ismerős terepre még idejében. Így lehet hosszú távon jó formában maradni. Ezért ettem egész hétvégén azt, amit alább láttok és nézek ki úgy, ahogy a képen látjátok.