Crossfit Studio

Adele és a sirtuin diéta: szimbólumból közellenség

A kövérségnek vannak szintjei, de ha Karl Lagerfeld szerint "túl dagadt" vagy az túlnyúlik a legtöbb ember komfortzónáján. Adele-nek az elmúlt tizenegynéhány évben sikerült egész hihetően eladnia, hogy ő márpedig büszke arra, hogy kövéren is boldog (lol). Ahogy Churchill mondta: amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére.

"I like looking nice, but I always put comfort over fashion... Be happy and healthy. I’ve never had a problem with the way I look. I’d rather have lunch with my friends than go to a gym.” - Adele

Aztán Májusban az énekesnő egy 45 kilós fogyást követően, 32. születésnapja alkalmából posztolta a jobboldali képet az instagramra. Az "én így is szeretem magam" sztorik eleve mindig olyan valószerűtlenül egydimenziósak, hogy szinte kizárt, hogy igazak legyenek. Ez sem volt az.

Ő nem az a sztereotíp, skatulya pop-sztár, legalább is ami a külsejét illeti. A showbiznisz, hollywood, a reklámipar, a gonosz háttérhatalmi gyíkemberek hosszú, szívós munkával elhitették velünk, hogy aki híres, az vonzó is kell, hogy legyen. Adele viszont amellett, hogy ünnepelt énekes, inkább hasonlított arra a túlsúlyos gimis kiscsajra, akit uzsidoboznak csúfolnak a háta mögött, mint egy sokszoros grammy-díjas énekesnő archetípusára. Ha már így alakult könnyebb volt hazug módon rájátszani a szerepre és a bátor, önmagát elfogadó, belső értékeket előtérbe helyező nő szerepében tetszelegni, mint lefogyni töredelmesen bevallani minden a külsejét firtató kérdésre, hogy igen, küzd a súlyával tinédzser kora óta, és szeretne csak egyszer szégyenérzet helyett, magabiztossággal és büszkeséggel levetkőzni egy férfi előtt. Az utóbbi években a közvélemény fősodrára jellemző PC kultúrában, a metoo mozgalmak idején az Adele által játszott szerep volt a tökéletes narratíva. Egy belevaló, tehetséges női példakép, aki a társadalmi elvárások viharában felmutatott középső ujjal vezeti át a kövéreket a igazságosság, egyenlőség és elfogadás utópisztikus földjére. Akadtak is támogatói rendesen, hiszen ha Adele sikeresen és elismerten lehet kövér, akkor az egyszerű földi halandók tömegei, hogy a fenébe ne lehetnénk azok. Igen ám, csak hirtelen elvált a szar a májtól, Adele ugyanis úgy gondolta, hogy köszönte szépen, az önsajnáló önelfogadó mátriarchátus vezetéséről lemondana egy olyan vonzóbb és egészségesebb testért cserébe, amiben ha belibben valahova akkor a duciságot megmosolygó pillantások helyett a többi nő instant ellenszenvét és a férfiak fejében lejátszódó pornografikus jeleneteket szeretne kiváltani.

Persze rohadtul meglepődtem volna, ha csak azt olvasom, hogy Adele simán visszavett a kalóriákból és egy kiegyensúlyozott diéta mellett rendszeres testmozgással dobta le azt a gyenge 45 kilót magáról. Sajnos ez azt jelentené, hogy lemondások és kemény munka eredménye a fogyás, ami meg egyenesen azt is jelenti, hogy annyira szar kövérnek lenni, hogy megéri szenvedni az átalakulásért. Vagyis kövérnek lenni rosszabb, mint nem kövérnek. A mainstream amerikai médiában és főleg az igazságosztót játszó közösségi médiában (facebook, twitter, instagram) ez a narratíva vállalhatatlan, arról nem is beszélve, hogy abban a világban, ahol egy hír értékét nem annak minősége vagy igazságtartalma, hanem az általa hozott klikkek száma árazza be, ott szinte magától értetődő, hogy elő kell állni egy jól hangzó címmel. Márpedig ha a cikk címe az, hogy "ADELE BOR ÉS CSOKI DIÉTÁVAL FOGYOTT LE" az pont tízszeres szorzót jelent látogatói számokban, ami meg jól értékesíthető hirdetési felületeket is eredményez egyben.


Sirtuin diéta Természetesen egy újabb csodadiéta áll a fogyás hátterében, és bármennyire is fel vagyok már vértezve a diétával kapcsolatos baromságok olvasásakor bekövetkező mikro agyvérzések ellen, csak harmadik nekifutásra tudtam végigolvasni a cikkeket, amiket a témában találtam. Na de mi is a szirtuindiéta?! Röviden? Bor és csokidiéta. Puff tessék, kimondtam. Szerintem fel kéne állítani egy gondolatrendőrséget, (shout out to Mr. Orwell) akik azokat is elzárják, akik gondolati szinten egymás mellé teszik a csoki és a diéta szavakat. Nagyon leegyszerűsítve a szirtuin diéta a koplalás (időszakos böjtölés) és meghatározott táplálékok fogyasztásán alapszik. Bővebben a követendő étrend a fehérjék egy fajtája, a sirtuin proteinek anyagcserére gyakorolt jótékony hatását igyekszik felerősíteni. Ezek szabályozzák a zsír és a glükóz anyagcseréjét a szervezetünkben, így nagy mennyiségben való fogyasztásukkal a testünk több kalóriát tud elégetni, és emellett még közrejátszanak az öregedési folyamatokban is. A diéta tökéletesen alkalmas a bulvárosításra, hiszen a javasolt fogyasztandó ételek listáján sokak mellett szerepel a vörösbor és az étcsoki is. A módszert egyébként két brit, egy gyógyszerész és egy dietetikus(?) találta ki, akik nyilván nem írtak ebből könyvet, nem "fejlesztettek" hozzá fogyasztandó löttyöket, és ezekből véletlenül sem csinálnak jelentős mennyiségű pénzt, mert azért az példa nélküli lenne a szabadpiac történetében. A módszer szerint egyébként az első 3 napban napi 1000 kalóriát kell fogyasztani, ami zöld levekből és egy étkezésből áll, majd a 4-7. napokon 1500 kalóriát kell fogyasztani, két löttyel és két étkezéssel, majd ezután a javaslat egy "kiegyensúlyozott diéta, magas sirtuin tartalmú ételekkel". (Bővebben: link )

Ha hatékony diétáról és fogyásról beszélünk a két legfontosabb cél az egyéni tulajdonságok figyelembe vétele, és a fenntarthatóság. A szirtuin diéta igazából helyből megbukik mind a kettőben, ha tehát fogynál is vele valamennyit, az kurvaélet, hogy ezt hosszú távon nincs az az ember, aki fent tudja tartani vagy ha igen elég hamar visszajáró vendég lesz a kerületi SZTK-ban. Napi ezer kalória? Kinek? Miért? Mi alapján jött ki ez a szám? Merülnének fel a kérdések, ha komolyan lehetne venni a metódust. A helyzet azonban az, hogy a fogyókúrás módszerek egytől egyig ugyanezt a mintázatot követik. A szerzők kiválasztanak egy testsúllyal kapcsolatos élettani folyamatot/jelenséget, - hiszen a fogyni vágyók az egyszerű energiaegyensúlyt sem értik, rohadtul senki nem fog kutakodni, hogy mit jelent az a homályos hablaty, amivel elővezetik és magyarázzák a módszer működőképességét - és étrendet építenek köré. Elképzelhető, hogy tudományos fórumokon, tudományos körökből érkezik majd érdemi cáfolat vagy kritika, ezek azonban soha nem fogják elérni ugyanazt a széles közönséget, amit a bulvár- és mainstream média, ráadásul mire ez megtörténik, addigra a módszert kitalálók jengát játszanak a megkeresett dollárkötegekkel. Napi 1000 majd 1500 kalóriával mindenki veszít a súlyából, főleg hogy a diéta első hetében a zsírbontás helyett a csökkentett kalória- és jellemzően szénhidrátbevitelnek köszönhetően az izmokban és májban tárolt glikogén (cukor) távozik a szervezetből, ami ráadásul vizet is köt meg az izomzatban, ami szintén távozik a diéta kezdeti időszakában, így a jellemzően hirtelen több kilós fogyások ennek a jelenségnek köszönhetőek. Ha így nézzük, igen a szirtuin diéta eleinte működik, csakhogy ez nem oldja meg egy átlagos fogynivágyó problémáját. A módszer - bár nagyon ügyesen csűri-csavarja a tényeket - a kalóriabevitel csökkentésén, a kalóriadeficiten, az energiaegyensúlyon alapszik. Bevitt kalóriák, elégetett kalóriák. Lehet hangzatos címkékkel hirdetni egy diétát, de minden fogynivágyónak meg kell érteni, hogy fogyni alapvetően csak úgy lehet, ha kevesebb kalóriát viszel be, mint amennyit elégetsz. Pont.

Az ilyen és ehhez hasonló diétákkal az a baj, hogy nem kivezetik a kétségbeesett fogynivágyót a rengetegből, hanem pont ellenkezőleg, a fogyás élettani folyamatainak aspektusaiból kiragadott féligazságora felhúzott diétákkal és a rá fejlesztett termékekkel csalnak ki pénzt a segítségre szorulók zsebéből, akik az ötödik elcseszett próbálkozás és egy csomó feleslegesen elköltött pénz után tényleg elhiszik, hogy menthetetlenek és kövéren kell leélni az életüket. Az ilyen módszereket kreáló és ebből meggazdagodó emberek gátlástalanok és az anyjukat is eladnák, ha a szükség úgy hozná. Velük kapcsolatban a magam részéről az egyik első magyar youtube celebet, Vírust tudom idézni: betoncsizmát a lábukra, aztán tanuljanak úszni a Dunában!

Reakciók

Miután az énekesnő posztolta a fogyását követő első fotóját májusban, az nyilvánvalóan hatalmas hullámokat vert. A médiának ez egy könnyedén eladható sztori, főleg egy hozzáhazudott csodadiétával, másrészt Adele a kövérek Che Guavara-jaként egyik pillanatról a másikra vezetőből célponttá változott. Házhoz a lófaszért ugye. A rengeteg támadó hang szerint "Adele elárulta a plus size közösséget". De a legnagyobbat azon röhögtem, hogy terjedelmes véleménycikkben taglalták, hogy a vírus árnyékában, amikor emberek tömkelege hal meg, lefogyni és ezzel "kérkedni" netto érzéketlenség. Ezen a ponton kérnék egy perces néma csendet ennek a civilizációnak.

Az énekesnő fogyása példaértékű és sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhet majd ebben a formájában, feltételezve, hogy nem csak időszakos az eredmény. Mondjuk az, hogy évekig az önelfogadás példaképének szerepében tetszelgett és hagyta, hogy hamisan bálványozza a "plus size közösség" az ő lelki szegénységéről tesz tanúbizonyságot és az ezért kapott kritikák függetlenül azok motivációjától teljesen megérdemeltek. Ettől persze még semmivel sem kevésbé szánalmas a kövérség köré közösséget formálni, abból brandet építeni és árulással vádolni valakit a fogyásáért cserébe. Olyan időket élünk, amikor nem nyerhetsz, mindegy mit képviselsz vagy csinálsz lesznek, akik l'art pour l'art beléd állnak, csak mert megtehetik. A szánalmas PC kultúra árgus szemekkel figyel és ugrásra készen várja az alkalmat, amikor felégethet mindent és mindenkit, aki nem hajlandó beállni a sorba. Olyan időket, amikor az egyénnek a saját életéért és életminőséégért nem kell, sőt nem szabad vállalni a felelősséget, hiszen mindenki a körülményei, a neveltetése, környezete és a genetikájának áldozata és az általad elvégzett kemény munka nem belőled csinál győztest, hanem másokból vesztest. A kövérség nem brand, az önelfogadás meg nem erény és attól még nem fog megtörténni, mert nagyon akarod. Mindenkinek szíve joga beletörődni azokba a dolgokba amiken képtelen változtatni, csak ne győzködjünk másokat arról, hogy ha szarul érzik magukat akkor nem kell változtatniuk, hogy javuljon a helyzet, ezzel magunkkal rántva a segítségre szorulókat.