Crossfit Studio

A jojó effektus csapda


Ezt a bejegyzést már régóta meg akartam írni és korábban le is jegyzeteltem néhány dolgot erről, amit semmiképpen nem akartam kihagyni, de most hogy elindult az év és minden kezd visszaállni a megfelelő kerékvágásba, tényleg ideje a karácsonyi hízásról meg a jojó effektusról beszélni, mert az emberek nagy része azért szépen kikerekedett az ünnepek alatt (én is). Én nem tudom, hogy pl. Norvégiában is ugyanez-e a helyzet, hogy az átlagember Lagzi Lajcsira zabálja magát Karácsonykor - bár kétlem, hogy a füstölt lazac meg a párolt hering olyan pusztításra képes, mint a rántott hús-bejgli kombó - vagy ez csak nálunk népbetegség, hogy 5 kiló plusz nélkül nem is lenne Január a Január. 


Én nem tagadom a 10 hetes szigorú diéta után úgy voltam vele, hogy hadd szóljon, megettem mindent, amit csak elém tettek. Egy hét alatt négyszer ettem pizzát, minden nap minden étkezéséhez ettem édességet, vagy csokival és tortával helyettesítettem étkezéseket és zöldséget, gyümölcsöt elvétve vettem magamhoz, ha a csemegeuborkát nem számoljuk. (A kép másodikán készült, előtte nap 95 kiló voltam, tehát 8 kilóval nehezebb, mint a program végén) Fejben készítettem egy listát a diétám alatt, azokról az ételekről, amiket mindenképpen enni akartam az ünnepek alatt, mert tudtam, hogy Januártól megint maximális odafigyeléssel fogom intézni az étkezéseimet. A lista kb. a következő tételekből állt: tészta, pizza, hamburger, sült krumpli, rántott hús, sok sajt, torták, sütik, csoki, bejgli tehát egy átlag magyar étrendjét akartam folytatni egy hétig. Maradjunk annyiban, hogy egy hét alatt négyszer pizzáztam, és volt este, amikor a pizzát hamburgerrel gurítottam le. Akartam írni ebben a bejegyzésben a mértéktartásról, de ha én most itt a mértéktartásról akarnék beszélni, az olyan lenne, mintha Borkai szónokolna a házasélet szentségéről. Bár az ünnepek alatti néhány napos zabálás és a jojó effektus általában két különböző dolog, azért van átfedés a kettő között, főleg, ha azt nézzük, hogy én most hatodikán olyan 93 kiló vagyok, ami 1 kilóval kevesebb, mint ami a programom előtt voltam, igaz 1-2 kilóval több izom is van rajtam, mint előtte, és még 2-3 kilót le fogok dobni a “bevizesedés" miatt a következő napokban, tehát a helyzet nem katasztrofális, de azért nem is tökéletes. Na de térjünk is rá a jojó effektusra.

Hány olyan barátnőtök, ismerősötök van akik diétáznak, fogyókúráznak mióta ismeritek őket? Nekem legalább 5 olyan - egytől egyig nők egyébként - akik deklaráltan fogyókúráznak hosszú évek óta, mégis ha visszagondolok semmit nem változtak az évek alatt, sőt! Ha nem hiszitek, hogy az emberi fogalmatlanság határtalan csak kezdjétek el figyelni az ismerőseitek és kollegáitok megnyilvánulásait a diétával kapcsolatban. Ugye azt mondtam, hogy nincs olyan ember, akit ne érdekelne a külseje és ne akarna egy picit jobban kinézni, mint ahogy épp kinéz. Sok ember ezért aztán próbálkozik is valamilyen diétával, a baj csak ott van, hogy az első emeletes ökörséget elhiszi, amit valamelyik szennylapban vagy a Velveten olvas, és a 9 napos diéták, meg léböjtkúrák, az 500 kalóriás fogyókúrák, meg ne együnk 6 után-okkal turnézik utána mindenhol, hogy minél több embernek beszámoljon arról, hogy ő bizony most valami spéci dolgot próbálgat. Minden ilyen “módszerben” van két közös elem: egyszerű megoldást kínál egy komplex problémára és gyors eredményeket ígér minimális lemondással és energiabefektetéssel. Mindkettő úgy kamu, ahogy van. Volt olyan ismerősöm, aki 3 év alatt 10 féle fogyókúrát kipróbált, mindezt nulla eredménnyel. Volt, hogy leadott 5 kilót léböjtkúrával meg nem evéssel, hogy aztán 7-et hízzon vissza. Egyszer megkérdeztem, hogy nem gondolja-e, hogy el kéne menni futni vagy edzeni valamit, amire a válasz annyi volt, hogy mindig is utált futni, és különben is kinek van rá ideje. Nem viccelek a napi kajája egy csokis keksz volt egy darab almával. A kitartó munka eredménye az volt, hogy a csaj emésztése úgy hullott össze, mint az ikertornyok New Yorkban 2001-ben. Ha elég sokáig pusztítjátok a szervezeteteket, akkor tartós egészségkárosodást is okozhattok magatoknak, tehát a fogyókúrával balfaszkodás, étkezési zavarokhoz vezethetnek, az meg lélektani problémákhoz és depresszióhoz. Dramatikus? Ülj le beszélgetni egy anorexiással! A lényeg, hogy ha léböjtkúrával fogysz 3 kilót, nem kéne örömujjongásba kezdeni, meg megmagyarázni mindenkinek, hogy az márpedig működik, mert szeretném megnézni ezeket az embereket a léböjt kúra után 1 hónappal, hogy akkor pontosan hányadán is állnak a mérlegen visszaköszönő számmal. A fogyókúrázás, fogyás-visszahízás ciklikussága azonban amellett, hogy lelkileg is megterhelő, hiszen ki ne jönne le az életről, ha kínlódva lead 3 kilót, majd két hét múlva ugyanott tart, ahol elkezdte, örökre elveheti a kedvét az embereknek még a törekvéstől is. És akkor jönnek a “én nem tudok fogyni, mindent megpróbáltam” szánalom mondatok. Mindent megpróbálnak az emberek, kivéve rendszeresen edzeni, és következetesen, egészségesen étkezni.

A jojó effektus nem az adottságok hiányosságainak, hanem a következetesség hiányának az eredménye.

A baj ott kezdődik, hogy az emberek étellel jutalmazzák magukat, mint a házi kedvenceket. A Sex és New York meg a többi szar meg brand-et csinál abból, hogy a nőnek bánatában kanapén siránkozva fagyit kell zabálnia, mert ez a “nőcis” viselkedés (másik a ruhavásárlás ugye, de ez nem ennek a bejegyzésnek a témája). El kéne jutni odáig, hogy az étkezésed és a bevitt kalóriák, pontosan úgy működnek, mint a fizetésed. Van egy kereted, abból kell gazdálkodnod. Ha folyton többet költesz, mint amennyid van, mi fog történni? Az adósságod egyre csak nőni fog, egészen addig, amíg be nem temet. Pontosan ugyanígy működik a táplálkozásod is. Van egy büdzséd, ez a kalóriaigényed. Ha te nem vagy tisztában azzal, hogy mennyit engedhetsz meg magadnak és nem tudsz gazdálkodni a napi kalóriáiddal, akkor annak az eredménye az lesz, hogy úgy fogsz kinézni, mint egy teleszart zokni. Hónapról hónapra egyre csak hízol, amíg már olyan messzire kerülsz attól, amit ideálisnak tartasz, hogy már nincs lelkierőd nekiveselkedni sem, pedig a testeden lerakódott zsír nem más, mint az az adósság, amit felhalmoztál az egészségeddel szemben. Ahogy a jelzálogot, ezt sem fogja senki visszafizetni helyetted. Ahogy egy hitelnél, itt is csak és kizárólag következetes, fegyelmezett kemény munkával tudod majd törleszteni a 'tartozásodat'. Csak a fogyásnál amellett hogy megszabadulsz az adósságodtól, a ‘törlesztés’ ideje alatt rengeteg mindent megtanulsz és a folyamatnak ennek a végén már kicsit másképp állsz az élet egyéb kihívásaihoz is. 

Néhányan azt mondják, hogy diétáznak, de nem tudnak fogyni. Gyerekek! Ne basszuk már át magunkat. Fogyni akarsz = napi kalóriaszükséglet -15%. Pont. Tudományos tény, ha kevesebb kalóriát fogyasztasz, mint amire szükséged van, akkor a testsúlyod csökkenni fog. Ha nem csökken a súlyod, nem fogyasztasz kevesebb kalóriát vagy egészségügyi problémád van (igaz, azt okozhattad a borzadály diétákkal is, és ha ez a helyzet sok sikert a felépüléshez). A jojó-effektussal az a baj, hogy minden alkalommal, amikor lefogysz, de visszahízol, akkor programozod a szervezeted, méghozzá a rossz irányba. A kalóriamegvonás miatt a bevitt kalóriák feldolgozási hatékonysága az egekbe szökik, ezért amikor a rossz fogyókúra miatt elkezdesz falni a szervezeted még a szokásosnál is jobban beépít mindent, ezért még többet fogsz hízni, mintha csak szimplán szarul ennél folyton. Ez a rendszer minden jojózás alkalmával egyre könnyebben és hatékonyabban aktiválódik. A zsír felszedése eleve kétszer olyan gyorsan történik, mint a zsírvesztés. Basszus ennél nagyobb szopás már csak az lenne, ha mondjuk háromszor olyan gyorsan menne! Ja várj csak! Kutatások nagy meglepetésre azt mutatták, hogy hirtelen fogyás utáni hízáskor kétszer gyorsabban épül be a zsír, mint ahogy lemegy, de rövid időn belüli újbóli fogyás-hízáskor már háromszor gyorsabban jön vissza a leadott súlyfelesleg. És a legnagyobb kibaszás az egészben, hogy a zsírvesztés sebessége szemernyit sem változik mindeközben. Ezért aztán azok, akik elsőre meg másodszorra is visszahízzák a leadott kilókat, minden egyes alkalommal nehezebben fognak fogyni. Itt gondolom páran elkezdenek kurvaanyázni, mert hát az élet milyen igazságtalan, pedig totál logikus. Mondjuk úgy 50 évvel ezelőttig viszonylag ritkán fordult elő az emberiség történelmében, hogy kórosan kövérre zabálták magukat az emberek tömegével, az éhenhalás viszont valós veszély azóta, mióta van élet a földön, tehát a szervezet a fogyás ellen dolgozik, ráadásul minden alkalommal hatékonyabban, amikor fogyni akarsz, a genyója. Nem viccelek, inkább ülnék bele egy bevásárlókocsiba, hogy gurítsanak le a lépcsőházban, minthogy jojó fogyókúrázóvá váljak.

Utálom, amikor kutatásokat lobogtatnak, de amit nemrég találtam az nagyon is fontos: az emberek 90%-a képes egyszerű kalóriadeficittől (ennek része az edzés) nagy mennyiségű súlyfelesleget, viszonylag könnyedén leadni. Tiszta sor. A leadott súly megtartása már nem ilyen egyszerű kérdés, ugyanis 1 éven belül 70%, 2 éven belül 85%, 3 éven belül 95% hízza vissza a leadott súlyt, egyharmaduk pedig többet is, mint amennyit leadott. Miért? Nem azért, mert nem lehet, vagy mert olyan bonyolult lenne. Azért, mert az interneten keringő ökörségeket meg a női magazinokban olvasható csoda diétákat folytatja a fogyni vágyók nagy része. Valami hülye leír valamit a Blikk szerkeztőségben és az emberek készpénznek veszik. 

A következetes, kemény munkát nem lehet eladni, ezért nem is próbálkozik vele senki. 

(De, mondjuk én). Hogy csinálhatnék pénzt valamiből gyorsan? Ha azt mondom, hogy: 

Figyelj, kurva nehéz lesz, sokáig is fog tartani, és változtatnod kell a szokásaidon hosszú távon is. Sok türelem és kitartás is kell, ja és sok kínlódás is lesz a dologgal.

VAGY

Figyelj, az egész 1-2 hét lesz, napi néhány perc energiabefektetés, vagy még annyi se, elég ha magadra tekered ezt és a tévét is nézheted közben? Megveszed mellé ezt a csomagot, benne a tabletták meg a fogyasztó lófaszok és úgy fogsz kinézni két hét múlva, mint Jennifer Lopez. Most csak 19.999 Ft + Áfa, de csak neked tesó. 

Hát bazdmeg én is a másodikat választanám, ha teljesen fogalmatlan lennék az élethez és sajnos nagyon sok ember így is tesz. Aztán lefogy, meghízik, lefogy, meghízik és a harmadik alkalommal már úgy is marad, mert 5 éve fogyózik és még mindig kövér. Nem tudja, pedig ha nekiállt volna egyszer úgy igazából, rendesen, beleteszi a szükséges energiát és hallgat valakire, aki ért is a dologhoz, 2, de maximum 3 hónap alatt olyan formába kerülhetett volna, amilyenről álmodni sem mert. Igaz, hogy mocskosul nehéz, ráadásul a fenntartáshoz el kell engedni a rossz szokásokat gyerekek, de így van ez mindennel az életben. Ha könnyű lenne, mindenki kurvajól nézne ki és kurvajól érezné magát a bőrében, amíg azonban ez nincs így, lesz keletje a villámdiétáknak, meg fognak élni a kuruzsló, csaló faszok, de nyugi, már elkezdtem gyűjteni az anyagot az ilyen lehúzásokról, úgyhogy hamarosan ilyenekről is lehet majd itt olvasni a blogon. 

Itt a földön a körülöttünk lévő dolgok értéke a ritkaságuktól és a beléjük fektetett munka mennyiségétől függ. Minél ritkább vagy minél több munkát igényelt valami, az annál értékesebb. Ha rengeteg munkát fektetsz az egészségedbe és a testedbe, annál értékesebb lesz számodra, annál inkább vigyázni fogsz rá és annál kevésbé hagyod, hogy a lustaságod vagy a piszlicsáré kísértések kibillentsenek. Te pontosan tudni fogod mennyi energia van benne, mennyi energiát raktál magadba és, hogy az mennyit ér. Teljes joggal leszel büszke a befektetett munkádra. Ezt hívják önbecsülésnek. Ezt kapod magadtól ajándékba, ha képes vagy megdolgozni valami olyasmiért, amit már régóta akarsz. 

Azt hiszem ennél jobban sosem fogom összefoglalni mit jelent az az életvitel, ahol kiegyensúlyozottan étkezel és rendszeresen edzel.