Crossfit Studio

4. nap - Remények rabja


Nem vagyok a mélytorkos önszopás híve (dehogynem), de ma néztem az emaileket és kaptam értesítést, hogy blog.hu címlapra került a tegnapi bejegyzésem. Innen is köszönöm annak a szerkesztő hölgynek, aki szexista módon a félmezkós képem miatt kitett az I2 címoldalra #metoo annak a szerkesztőnek, aki látott ebben annyit, hogy kikerüljön. A lényeg, hogy annak ellenére, hogy a második napon összesen két embernek küldtem el a blog linkjét, akiknek a lelkére kötöttem, hogy véletlenül se küldjék el senkinek, tegnap közel 200 látogatója volt a Junkie-nak, ami már önmagában túlmutat azon, amiben én itt reménykedtem, úgyhogy ha jól értem itt be is fejezhetem és mehetek valamelyik valóságshowba celebkedni.


Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a két ember közül az egyik a Juci volt, egy csaj barátom, aki ma azért azzal az üzenettel fogadott, hogy: 

De még előtte azt írta, hogy "ÜGYIKE" vagyok és itt majdnem kimentem a teremből, hogy kérjek valakitől egy szál cigit, szóval nem voltam biztos, hogy a látogatottságban nem Judit keze van, de azóta kiderült, hogy nem. Egyszerűen csak ennyire király a blog (nem az).

Az elmúlt három napban zsinórban úgy keltem, hogy annyi energiám volt, hogy a reggeli kávéig akartam eljutni, utána meg majd lesz valahogy alapon kászálódtam fel. Na most a mai nap végre energikusan és nem különösen éhesen ébredtem. Biztató volt, rögtön optimistává váltam. Talán idejekorán, mert eddig alig tudtam aludni a héten, szóval lehet, hogy ez egy amolyan mézesmadzag szerű pihenés volt, amit belógatott az élet, hogy aztán két nap múlva ismét kimerültség feliratú szívlapáttal verjen tarkón. Mindenesetre hatalmas elánnal nyomtam le a mai Pull-napot, ami egy hát-csuklya-bicepsz edzés formájában érkezett. Jókedvvel, energiával telten toltam végig, pont beleférve a két órába. Aztán amikor hazaértem, hamar véget ért a tündérmese, mert vagy a vérnyomásom vagy a vércukrom lehetett a béka segge alatt, mert úgy éreztem magam 5-10 percig, mintha minimum 10 felest nyomtam volna le előtte. Bedobtam a kaját, ami szerencsére helyre is tett. Ez így az első napokban azért benne van a pakliban. 

Az egyszer viszont biztos, hogy ha nem tudom 90 fokig sem behajlítani a karom, és nem tudom úgy megmosni a fogam, hogy ne kelljen 10 másodpercenként egyik kézből a másikba fogni a fogkefét, mert azonnal begörcsöl a bicepszem, akkor az egy elég fasza edzés volt. 

Ami ennél fontosabb viszont, hogy szinte egész nap nem tört rám az az éhség, amitől igazi bunkó faszkalappá válok, úgyhogy ezekben a szitukban mindig inkább csendben vagyok, és ha nem böködnek nagyon úgy is maradok, amíg hozzájutok valami táplálékhoz. És ezzel az első három napi közérzetemet jól körül is írtam. Úgy tűnik kezd a testem kicsit alkalmazkodni, de legalábbis javult a helyzet. Lesz majd még olyan, nincs kétségem, ez inkább egy hullámvasút, mint egy lineárisan haladó folyamat, de mindenesetre reményt keltő a dolog. 

És ezen a ponton akkor írnék is arról, hogy miért éreztem olyan istentelenül fosul magam az elmúlt napokban, és fogja érezni magát mindenki, aki hasonló diétát indít. És tudjátok van az a szitu, amikor legszívesebben lerúgnád a monitort az asztalról sorozat nézéskor, amikor a legizgalmasabb résznél van vége az epizódnak és kiírják, hogy folytatjuk. Tehát folytatjuk….