Crossfit Studio

27. nap

Mivel szabin voltam múlt héten, ezért a napi bejegyzéseket nem volt időm megírni, de ha őszinte akarok lenni nem is igazán akartam. Nem vagyok egy introvertált alkat, de biztosan mindenki ismeri az érzést, amikor időnként csak úgy egyszerűen rohadtul nincs kedved elmenni sörözni a haverokkal, moziba vagy céges vacsorára, de legjobb az lenne, ha lógva hagyna mindenki legfeljebb a legszűkebb köröd leszámítva. Na én is valahogy így voltam ezzel és ez alól a blogírás sem volt kivétel. Viszont ez az 1-2 nap pont elég arra, hogy rohadtul feltöltődj, és az új ötletek mentén elkezdj dolgozni. Kellenek napok, amikor nem pörögsz reggeltől estig, hanem néhány órát arra szánsz, hogy gondolkozz, agyalj, értékelj, dönts, tervezz, leülj beszélgetni a közel állókkal stb. Nem kell itt most feltétlenül hatalmas dolgokra gondolni, de fel kell dolgozni hogy mi történik körülöttünk a mögöttünk lévő napokban és az sem árt, ha van elképzelésünk az előttünk álló napokról, hetekről is.  

Pont egy hete volt a 20. napi összegzés, amiben az edzésről és a diétáról írtam, jöjjön egy gyors update az elmúlt napokból. Ahogy írtam átálltam 3-ról heti 4 kondira, és ez a szabi alatt is maradéktalanul teljesült, ráadásul már most érzem, hogy ez így sokkal jobb lesz. Volt olyan nap amikor konkrétan fél4kor ébredtem, de nem úgy, ahogy minden áldott reggel. Sehol a reggeli passió, csak kipattant a szemem és már nem is tudtam visszaaludni. Megnéztem mikor nyit a legközelebbi konditerem, úgyhogy fél 6-kor zabkása-kávé kombó után a keszthelyi Miami Fitt-ben nyomtam le a reggeli edzést. Szerencsére egy kiváló minőségű coronita mix ment csutkán a teremben, amire úgy reggel hatkor általában vágyik az ember. Jó, mondom nem gond, van nálam füles majd betolok valamit én is max hangerőn, kinek van szüksége erre a hallás dologra egyébként is. Éjjel viszont nem töltöttem fel a telefonom, tehát kb. 15 perc után le is merült, vagyis maradt a recsegő hangszórókból folyó keserű hajógyári hangulat Budapest legsötétebb időszakát idézve.  De nem túlságosan elkalandozva, a térdem miatt a kardio nem jöhetett szóba, és a lábedzésem is pont annyit ért, mint halottnak a beöntés. Ma viszont letudtam a pull-napot, este aikido jitsu volt, úgyhogy most épp majszolom a 25 deka túrómat banánnal, fehérjével és szerintem a bejegyzés megírásának felénél már aludni fogok. 

Ma 15 perc kardióval kipróbáltam a térdem edzés után. Emelkedőn gyaloglás volt, (5% emelkedő, 6 km/h) amire jól reagált a sérült oldal, úgyhogy bízom benne, hogy fokozatosan visszahelyezhetem a terhelést rá. Ez a pici kardió, bár nevetségesnek tűnik, de én azt mondom, hogy -100 kalória még mindig jobb mint zéró, vagy +30. Aki a kicsit nem becsüli ugye.... Fontos lenne, hogy rohamosan helyrejöjjön a sérülés, mert a terhelés növelése nélkül visszafele fejlődik az ember. Ami egyébként furcsa, hogy a kalóriadefecit ellenére, szinte minden fronton még mindig erősödök. Nem kockáztatok nagyot, ha azt mondom, hogy a megfelelő tápanyagok bevitele, a progresszív edzés és megfelelő mennyiségű alvás miatt van a dolog. Valószínű, hogy  több, a szervezet számára hasznos tápanyagot viszek be így is, mint amikor többet ettem ugyan, de kevésbé jól kiszámolt, kiegyensúlyozott étrenddel. 

Azt találtam ki, hogy az előttünk álló héten megírok 3 bejegyzést, amivel elkezdem azon bejegyzések sorozatát, ami a tudatos táplálkozásról fog szólni. A célom nem az, hogy minél több tudományos tényt ollózzak össze az internetről. Egyrészt az emésztésünk egy olyan bonyolult rendszer, amit ma az orvostudomány is csak részlegesen ért meg és sokkal több kérdés megválaszolatlan a táplálkozásunkkal és a bevitt ételek egyénekre gyakorolt hatásával kapcsolatban, mint azt elsőre gondolnánk. Nincs is tehát értelme, csak és kizárólag a szakirodalomra hagyatkozni, muszáj ezt a gyakorlati tapasztalatainkkal kiegészíteni. Ezt a bejegyzéssorozatot azoknak az embereknek szánom, akik vakon vannak, ha tudatos étkezésről van szó. A szerintem legfontosabb dolgokat fogom leírni, az alapoktól kezdve mindezt úgy, ahogy én azt gondolom, hogy nagyon hasznos lett volna, ha elém rakta volna valaki akkor, amikor én elkezdtem a sporttal és a tudatos táplálkozással foglalkozni.